Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Buza János: Németh Gábor: Nagyszombati testamentumok a XVI–XVII. századból. Bp., 1995. Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból. Győr, 1995 / 49–53. o.

Németh Gábor: A Nagyszombati testamentumok a XVT-XVIL századból. Bibliotheca Humanitatis Historica A Magyar Nemzeti Múzeum Művelődéstörténeti Kiadványai. Budapest, 1995. 171 p. >y

Aligha van konokabb ellenfele a mulandóságnak a történésznél. A történész, ha megérdemli ezt a nevet, sohasem nyugszik bele abba, hogy a biológiai halál az elmúlás diadala legyen az élet felett." Csaknem egy emberöltővel ezelőtt Szabad György kezdte e szavakkal gyászbeszédét, amikor századunk kiemelkedő' agrártörténészét, Szabó Istvánt búcsúztatta.* Sorainak idézése különösen indokolt jelen esetben azért, mert a török kori végrendeleteket közló' történész - addig, amíg a forrásokból kötet lett - hosszú ideig vallatta a kikerülhetetlen véggel szembenéző elődök végakaratát, s mivel az utolsó rendelkezések gyakran érintették az élet sorsdöntő fordulatait, a forrásközlő akarva-akaratlan a halál küszöbéhez érkezők krónikásává vált. Nagyszombat, Pozsony megye rangsorban második települése, a XVI. században országos mérce szerint is a jelentősebb szabad királyi városok egyike volt. Korábban ugyancsak tekintélyes szerepet töltött be a távolsági kereskedelemben, a török korban pedig közvetítő kereskedelmi súlya kétségtelenül megnövekedett. Részben azért történt ez így, mert az ország centrális - külföldön is számon tartott - településeinek nagyobb része idegen hatalom járma alá került, részben pedig azért, mert a város a török helyőrségektől viszonylag távol, Bécshez azonban meglehetősen közel feküdt. Dél- és nyugatmagyarországi földönfutóktól vagyonos kereskedőkig sokan kerestek menedéket Nagyszombat falai között, egyebek mellett ezért figyelhető meg a város etnikai képének módosulása, török kori „magyarosodása". Vallási és kulturális téren szintén jelentős fordulatokat hozott a XVI-XVII. század Nagyszombat életében. Ismeretes, hogy a szabad királyi városok népessége élen járt a reformáció tanainak befogadásában, s ez az egykori Tirnavia lakóira is igaz. 1543-tól azonban e város adott otthont a menekülésre kényszerült esztergomi érseknek és káptalannak, más egyháziak mellett itt húzták meg magukat az óbudai apácák, s így nem meglepő, hogy idővel - tegyük hozzá, nem csekély állami segítséggel - az ellenreformáció hatása Nagyszombatban ugyancsak érezhetővé vált. Mint Németh Gábor kiemeli, Mélius Juhász Péter többek között a nagyszombati „...jámbor keresztyén áros népek"-nek [kereskedőknek] ajánlotta debreceni hitvallását, később pedig Szenczi Molnár Albert talált nagyszombati támogatókra, viszont a XVII. század utolsó negyedében Paxi Zsófia - Madarassi Gergely, majd Pyber János özvegye - egyik modori szőlejét és 50 aranyát a városi elöljáróság gondjaira bízva feltételesen „...haIstennek tetszéséből az itt való helvetica ecclesia és templom visszaadatanék..." hagyományozta a református egyházra. * Szabad György: Szabó István (1898-1969). Századok 1970. 516. old. 49