Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - Dóka Klára: Terviratok és tervrajzok a törvényhatóságok levéltáraiban, 1870–1949: I. rész / 3–13. o.

A hivatalszervezet A problémakör áttekintését - Szeged és Székesfehérvár példáján - a városi tervtárakkal kezdjük. Ilyen gyűjteményekről a polgári korszakban a törvényhatósági jogú városokban beszélhetünk, melyek szerepét jogkörét az említett 1870. évi 42. te. határolta körül. A város élén a főispán állt, első tisztviselő pedig a polgármester volt, aki a tanácsban elnökölt. A tanács különféle szakosztályokból épült fel, melyek között az építészettel foglalkozók fontos szerepet kaptak. A törvényhatósági szervek közé tartoztak - többek között - az árvaszék, a házipénztár, az adóhivatal, illetve az egyes fontosabb tisztviselők körül szervezett hivatalok is (pl. számvevőség, rendőrkapitányi, állatorvosi, leltárbiztosi stb. hivatalok). Ezek sorában sajátos szerepet töltött be a városi mérnök (főmérnök) tisztségével kapcsolatban létesített mérnöki hivatal is. Az egyes városokban 1890-ig kevés önállósággal rendelkezett, és feladatai csak a törvényhatóság bizonyos műszaki teendőire korlátozódtak. Székesfehérvár város 1885. évi szervezési szabályrendelete értelmében itt a mérnöki „hivatal" összesen három főből állt: a főmérnökből, egy segédmérnökből és egy utászból. A főmérnök a törvényhatósági bizottság, a tanács és a városi rendőrség műszaki közege volt, tagja és előadója a városi tanács szépítészeti és középítészeti szakosztályának. Készítette a városi középületek, utak, hidak, csatornák terveit, vezette azok építészeti munkáit, akár házi kezelésben, akár vállalkozókkal történt az építkezések lebonyolítása. Gondoskodott a létesítmények karbantartásáról, a közmunkákról és a napszámosokról nyilvántartást vezetett. A tanács műszaki alkalmazottjaként véleményezte a magánépítkezéseket, melyekhez az engedélyt az említett szakosztály adta meg.

2 A Szegedi Mérnöki Hivatalban a törvényhatóság megszervezésekor a főmérnökön kívül hat műszaki dolgozott, és magát a szervezetet két „szakasz"-ra osztották: építőmérnökire és földmérésire. Az 1870. évi 42. te. értelmében kiadott első szegedi szervezési szabályrendelet (a Belügyminisztérium 1872ben hagyta jóvá) értelmében a városban a rendőri, középítészeti, út- és vízépítési szakosztályok foglalkoztak műszaki ügyekkel, sőt néhány területen a törvényhatósági bizottság építési szakbizottságokat is szervezett. A mérnöki hivatal a közgyűlés, a szakosztályok és e bizottságok által hozzá utalt ügyekben járt el, de több önállósággal rendelkezett, mint a kisebb városok esetében.

3 A Szegedi Mérnöki Hivatal munkájában sok változást hozott az 1879. évi árvíz, mely a város épületeinek jó részét romba döntötte. Megnövekedtek teendői a köz- és magánépítkezések területén, ugyanakkor csökkentek városrendezési szempontból. 1879-1884 közt ugyanis a Tisza Lajos vezette Szegedi Királyi Biztosság IV. osztálya vette át ezeket a feladatokat, és Lechner Lajos irányításával működött sikeresen.

4 A biztosság felszámolásával középítészeti tanács alakult, mely másodfokú fórum volt a tanáccsal szemben az építés, a feltöltés, a csatornázás, a kövezés, a vízvezeték, a közvilágítás és a térképészet ügyeiben. Az 1884. évi szervezeti szabályzat már arról is intézkedett, hogy külön térképtárat hozzanak létre a hivatalban a keletkezett tervek, térképek és egyéb műszaki dokumentumok elhelyezése céljából.

5 Avárosi mérnöki hivatalok működésében a közutakról szóló 1890. évi 1. te. 21. §-a hozott változásokat. Előírta, hogy a hivatalokat önálló intézményként törvényhatósági jogú városokban mindenütt meg kell szervezni, és a már működőkkel együtt ezek lássák el a területükön áthaladó közutak (törvényhatósági és községi) felügyeletét is.

6 4