Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - MÉRLEG - Horváth J. András: Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890–1914. Várostörténeti tanulmányok. Bp., 1996 / 57–59. o.

Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914. Várostörténeti tanulmányok. Budapest Főváros Levéltára. Bp. 1996. 276 p. Nem túl gyakran nyílik alkalom mostanában igazgatástörténeti szakmunkák méltatására. A jogtörténeti megközelítések iránt érdeklődők még csak-csak belebotlanak a közigazgatás valamely jogi vetületét górcső alá helyező monográfiába, ám a helyi igazgatás egykori konkrét valóságáról sajnos ma csak elvétve születnek számottevő feldolgozások. Igaz mindez fővárosi viszonylatban is. Ezért is van jelentősége Sipos Andrásnak a századforduló majd' két és fél évtizedes fővárosi igazgatásáról képet adó s jelentős mértékben levéltári kutatáson alapuló átfogó monográfiájának, mely a Várostörténeti tanulmányok húsz évvel ezelőtt megkezdett, ám abba is hagyott sorozatának harmadik köteteként látott napvilágot a BFL kiadásában. Nem kis feladatra vállalkozott a szerző Budapest, s egyben a modern kori magyar várostörténet amúgy sokak által legizgalmasabb időszakának tekintett periódus áttekintésekor. Ennek oka a tárgy - nézetem szerint - paradox voltában keresendő. A sajátos helyzet ugyanis az, hogy miközben „a századforduló Budapestje"-téma, annak különösen társadalom- és kultúrtörténeti vonatkozásai, mondhatni állandó izgalmi állapotban tartják a kutatókat; a főváros, mint közhatóság és mint hivatal, valószínűleg éppen emiatt, ugyanakkor kikerül az érdeklődés homlokteréből. Am ezúttal a korabeli „hivatalos Budapest"-nek jó esélye lehet elfoglalni az őt megillető helyet - ahogy annak idején mondták „a művelt nagyközönség" tudatában. Sipos András ugyanis kiérlelt, igen pontos és a bonyolult folyamatokat világos formában megjeleníteni képes stílusban írott, bízvást mondhatjuk, alapvető művével a hivataltörténet száraz műfajától idegenkedő olvasók számára is megkönnyítheti az eligazodást. A mű tartalmilag három fő egységre tagolódik. Az első részben a szerző felrajzolja a korabeli fővárosi önkormányzat működési mechanizmusát, képet ad a városegyesítési törvényben körvonalazott autonómia terjedelméről, s példák nyomán igyekszik bemutatni, hogyan kerültek a döntési szintek egyre feljebb, végül is többnyire kormányzati hatáskörbe. Majd hogyan sikkadt el az 1870-es, '80-as évek városigazgatási gyakorlatában az önkormányzati jogok java része. A képviseleti szerv, a törvényhatósági bizottság társadalmi összetételére vonatkozóan a mű ugyan jobbára a korábbi kutatási eredményekre támaszkodik, ám a főként Vázsonyi Vilmos nevéhez kapcsolódó új községpolitikai irányzatnak a Városházán és annak falain kívüli térnyerése, ennek egyes fázisai kellő megvilágítást kapnak. A leírtak alapján képet alkothatunk a kilencvenes évek elején kibontakozó, s a kilencszázas évek végéig elhúzódó városházi küzdelmekről. Ezek főszereplői egyrészről a politika közjogi meg57