Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A Nemzetközi Levéltári Tanács XIII. kongresszusa, Peking, 1996. szeptember 1–7. / 39–47. o.

mennyiségi növekedése: iratkilométereket nem lehet átolvasni és tartalom szerint értékelni, rendezni és leírni, hanem csak az összefüggések alapján. A másik ok a szervek felépítésében és működésében bekövetkezett változások voltak: sok helyen a hierarchikus rendet felváltotta a decentralizált, a szervezeti egységek közötti kapcsolatok többértelművé váltak, és ha a levéltárosok ki akartak igazodni, akkor a kontextusok elemzését kellett erősíteniük. A harmadik pedig az elektronikus iratok okozta változások, amelyek mégjobban összekuszálták a vonalakat, és az áttekintéshez, kezelhetőséghez már a kontextus abszolút elsőbbsége szükségeltetett. A levéltártan a történeti feldolgozással rokon tartalmi elemzéstől kénytelen volt tehát eltávolodni, és áttérni az összefüggéseken alapuló információszervezésre. Ez pedig már az információ-tudomány felségterülete. De térjünk vissza Thomassen referátumához. Az elektronikus iratok egy másik aspektusát is hangsúlyozza: a különböző tanokat és szakmákat elválasztó határok egyre inkább elmosódnak az információ kezelésénél és szolgáltatásánál. Nemcsak arról van szó, hogy az egyes szakmák egymástól „lesnek el" különböző módszereket - például a francia levéltárak által alkalmazott szakmai thesaurust dokumentalista elvek alapján alakították ki -, hanem az is egyre gyakoribb, hogy egy adatbázisból (vagy többől, de egyidőben) egyszerre hívhatjuk le például egy múzeumi tárgy és egy kiválasztott levéltári irat képét.

16 A rendszerek megértéséhez, az iratok értékeléséhez, a hozzáférésükhöz is sok informatikai ismeretre van szüksége a levéltárosnak és részben a kutatónak. Nem kerüli el a szerző figyelmét a fellépő ellentmondás: a határok ilyetén elmosódása viszont a tanokszakmák autonómiáját veszélyezteti. Hogy végül melyik irányzat lesz az erősebb, ezt még nem tudjuk. *** Egy ilyen jelentős szakmai eseményről szóló beszámoló írásakor a szerző nem kerülheti el a fájdalmas szelekciót. Tudatosan koncentráltam a szakmai kérdésekre, és tisztában vagyok azzal, hogy például a közgyűlésen történtek is megérdemelnének néhány oldalt,de az írás terjedelmének kemény korlátai vannak. A kongresszus szellemének megfelelően az általánosat, a lényeget érintő kérdéseket igyekeztem részletesebben ismertetni - mind a szervezeti és adminisztratív, mind a szakmai területen —, ennek viszont az volt az ára, hogy az elhangzott fő- és korreferátumok közül csak négyről esett bővebben szó. (Mentségül szolgáljon az is, hogy a többiben elég sok az átfedés és az ismétlés, hogy az alacsony színvonalúakat ne is említsem.) Pekingben a világ levéltárosai — a címnek megfelelően — számvetést végeztek és előre tekintettek. Részvételünknek és ennek a beszámolónak is igazán akkor van értelme, ha valami hasonlót mi is elvégzünk. Láthatjuk, hogy hol tart a szakmai világ élvonala. Fel kell tennünk a kérdést: és mi hol állunk? JEGYZETEK 1 Az adatok az NLT 1982-es címtárából (Directory), illetve a pekingi kongresszuson tartott közgyűlés munkadokumentumából (XlIIth Session of the General Assembly, 12. old.) vettem. 2 Irányító-koordináló testületeknek tekintettem azokat, amelyek az NLT politikájának meghatározásával, valamint főleg szervezéssel-irányítással foglalkoznak. 1982-ben ilyen volt a Titkárság, a VB, a CITRA és az ICA/CAD (lásd Directory 1982). 1996-ban pedig a Titkárság, a VB, a CITRA, az ICA/CAD, az ICA/CPM, az ICA/BRP, az ICA/CSP, az ICA/BMS és az ICA/EUR (lásd Directory 1995/1996). 3 Jan Van den Broek: From Brussels to Beijing 4 Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha figyelembe vesszük, hogy az USA Nemzeti Levéltárát csak 1934-ben alapították. 5 A szerző előzetesen kérdőívet küldött szét az NLT taglevéltárainak, és a beérkező válaszokra alapozta a véleményét. 46