Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Koltai András: Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai / 17–30. o.

látszik — elfelejtették elküldeni. Több jelből is sejthetjük azonban, hogy ezek a válaszok is pozitívak voltak. Egyrészt ugyanis a breznóbányai kérések között is szerepelt az, hogy „semmit ne határozzanak a viceprovincia felől annak tudta nélkül"

55 és erre a válasz az volt: „ezelőtt sem tették és ezután sem fogják." A második jel pedig az, hogy a káptalan a római egyetemes káptalanra Mösch Lukácsot választotta a német rendtartomány egyik vokálisának.

56 A Rómába indulása előtti napon, 1698. február 26-án Mösch részletes utasítást adott a privigyei rendháznak távolléte idejére, és ebben a házi levéltárról is megemlékezett. Az 1637. és 1659. évi egyetemes káptalanokra való hivatkozással előírta, hogy a levéltár kulcsai a levéltárosnál és a vicerektornál legyenek, és hogy a fontos gazdasági iratokat másolják be a megfelelő kötetekbe.

57 A tartományi levéltárról itt nem tett említést, de a következményekből tudjuk, hogy a magyar viceprovincia levéltára továbra is megmaradhatott Privigyén, hogy majd 1721-től, az önálló magyar rendtartomány létrejöttétől kezdve valóban tartományi levéltárként működhessen tovább. Jelképesen is fölfogható tehát annak a bélyegzőnek sorsa, amelyet Mösch Lukács vésetett 1692-ben ,,PROVINC[IA] • HUNG[ARICA]..."-fölirattal. 1695-ben ugyanis Mösch egy újabb bélyegzőt volt kénytelen készíttetni, amelynek fölirata ezúttal ,,VICEPROVINC[IA] • HUNG[ARICA] •SCHOL[ARUM] • PIAR[UM]" volt.

58 Miután azonban ő 1698-ban megvált a viceprovinciáiisi tisztségtől, utódja, Baiar András ismét a régebbi bélyegzőt használta, de a ,,PROVINC[IA] • HUNG[ARICA]..." elé egy „V" betűt vésetett.

59 1721 után a bélyegzőt ismét átvésték és a viceprovinciát jelző „V"-betű helyére ezúttal egy kis csillag került. Ezt a többszörösen átalakított bélyegzőt használták a XVIII. század magyar piarista tartományfőnökei,

60 amely egyrészt külsejével jelezte a magyar piarista rendtartomány létrejöttének jogi kanyarulatait, másrészt a rendtartomány tulajdonképpeni alapítójának, Mösch Lukácsnak, az „új Mózesnek"

61 emlékét őrizte. Mösch ugyanis - csakúgy, mint a bibliai Mózes - nem láthatta az „ígéret földjét": nem érhette meg a magyar piaristák nagyarányú terjeszkedését az 1710-es évektől, mivel 1700 őszén lemondott privigyei házfőnökségéról és november 17-én Nikolsburgba távozott. Ott hunyt el pár hónappal később, 1701. március 24-én.

62 Végül érdemes pár szóban kitérni a Mösch Lukács által létrehozott tartományi levéltár további sorsára. Főként persze a kötetekről vannak adataink, melyeknek száma Mösch utódai alatt is gyarapodott. így 1700-ban még maga Mösch Lukács kezdett meg egy újabb kötetet, amely a viceprovinciálisból és tanácsosaiból álló tartományi tanács üléseinek néhány jegyzőkönyvét tartalmazza.

63 (Mösch mint privigyei rektor volt tagja a tanácsnak.) Ugyancsak újabb - egyébként külsőre a Mösch Lukács-félékhez egészen hasonló - két kötettel gyarapította a levéltárat a magyar rendtartomány önállósodásakor, 1721-ben Zajkányi Lénárd provinciális. Az egyikbe („Liber novus sub numero A.") a tartományi káptalanok jegyzőkönyveit szánta,

64 a másikba pedig az éves famíliákat és katalógusokat.

65 A levéltár következő ismert jegyzékét azonban csak 1759-ből ismerjük: ezt Cörver János provinciális állította össze.

66 A levéltár „Libri" nevű gyűjteménye ekkor A-tól R-ig betűkkel jelzett sorozatot alkotott. A Mösch-féle könyvek közül az I. a D jelzetet kapta, a III-V. kötetek az E, F és H, a IX. kötet pedig a K jelzeteket. A többi kötetnek sem itt, sem a későbbi jegyzékekben nem találni nyomát. Pedig a „Libri"-t továbra is egységes gyűjteményként kezelték hol „Libri ad gubernium spectantes", hol „Libri Archivi..." néven,

67 egészen az 1920/1922. évi átrendezéséig. A Magyar Piarista Rendtartomány levéltárának kezdetei tehát 1692-ig nyúlnak vissza. Keletkezése és fönnmaradása szorosan összefüggött a ma25