Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - DOKUMENTUM - Varga László: Andropov jelenti: a Szovjetunió budapesti nagykövetének tárgyalásai vezető magyar politikusokkal 1956. április 18. és szeptember 3. között / 9–31. o.

az utód szerepét vindikálták volna maguknak. Ezt tanulták, tapasztalták a megelőző 12 évben, az akár kedvező, akár kedvezőtlen döntés csakis Moszkvában születhet. 1956 késő telén a szélesebb közvélemény - különösen a párthoz a maguk ellenérzéseivel is közelebb állók - az SZKP XX. kongresszusát már a tavasz fuvallatának élték meg. Ezt csak felerősítette, midőn nyugati és jugoszláv forrásokból, itthon elejtett megjegyzésekből, kiszivárgott részinformációkból kirajzolódott Hruscsov titkos beszédének, Sztálin rémtettei leleplezésének körvonala. Éppen ők, akik hittek az „ügyben", s ennek megfelelően Tito és magyar ügynöke, Rajk bűnösségében, voltak a legcsalódottabbak, a legkiábrándultabbak, amikor kiderült, hogy Tito mégis jó barát, s Rajk ártatlan. Mind Rákosi, mind a nála csak árnyalatokkal kevésbé kompromittált Gerő vállvetve halogatták Titóval a békülést, Rajknál pedig a rehabilitációt. Moszkva a kettő közül az előbbihez ragaszkodott. Rajk ügye, de tágabban a magyar belpolitika csak annyiban érdekelte a teljes, s ebben egységes szovjet vezetést, hogy miként szolgálja, vagy éppen fordítva, veszélyezteti az érdekszférájukat. Miközben tehát a huszadik század közepi reformerek „vigyázó szemüket" bizakodva Moszkvára, vagy ha távolabb tekintettek, Belgrádra vetették, mindkét fővárosban a magyar kommunista hatalom stabilitása volt az egyetlen kritérium. Moszkva tehát - Belgrád egyetértésével - határozottságot, kemény fellépést várt Budapesttől minden ellenséges, vagy annak vélt megnyilvánulással szemben. Hruscsovék számára Rákosi jelentette ennek garanciáját, Titóék viszont - érthetően - viszolyogtak tőle, szívesen támogatták - ugyanúgy a rend, a rendszer megőrzése érdekében - azokat, akik a szovjet modell helyett egyre inkább a jugoszlávot emlegették. Itthon azonban, miután Rákosi előbb márciusban Egerben bejelentette, hogy a Rajk-per provokáción alapult (vagyis Rajk és mind a többiek ártatlanok), majd májusban Budapesten egy fél mondat erejéig saját felelősségét is elismerte, a magyar fiókdiktátor helyzete egyre tarthatatlanabbá vált. Rajk 1955. novemberi titkos - rehabilitációja valóságos lavinát indított el. A kérdés csak az volt, hogy kire lehet az egészet rákenni. Egerben még kényelmes megoldásnak tűnt, hogy a már 1953 januárjában letartóztatott Péter Gábor legyen a bűnbak, de addigra már sokan Farkas Mihály felelősségét is emlegették. Ez még mindig nem volt Rákosi ellenére, hiszen Farkas 1953 nyara után Nagy Imre mellé állt, s bár Nagy két évvel későbbi bukása után, maga sem maradt el a többiektől a volt miniszterelnökkel szembeni gyalázkodásban, hiteltelenné, nem kívánatossá vált. Farkas ellen a fő - félig-meddig nyilvános - támadást Kádár János nyitotta meg, s bár ez egyáltalán nem volt Rákosi ellenére, de kimenetelét a négyes fogat Farkashoz hasonlóan korábban már menesztett tagja, Révai József döntötte el, aki a kialakult vitában, a Központi Vezetőség márciusi ülésén Kádár mellett foglalt - nagyon határozottan - állást (Mindez természetesen már-már rituálészerűen Farkas távollétében történt.) így tehát az elindult lavina sodrásába most az került, hogy bár a KV nem vállalta Farkas azonnali megbüntetését, esetleges kizárását, de vizsgálóbizottságot nevezett ki „Farkas felelősségének a tisztázására". Ezzel indult meg a harc az utódlásért, Rákosi fokról fokra defenzívába szorult, már képtelen volt érdemben alakítani az eseményeket. Megjelent Kádár személyében a trónkövetelő, elnyerve igényéhez Révai, vagyis egy igazán régi, egykor nagyon is befolyásos kommunista, ráadásul moszkvai emigráns támogatását (szövetségükhöz később Marosán György is csatlakozott, aki a szociáldemokraták rehabilitálásának jelképeként vált júliusra egyfajta kulcsfigurává). Már-már főszereplővé avanzsált a Farkas-féle bizottság - Rákosi által javasolt - elnöke, Kovács István is, aki e pozíciójában egyre több titok tudójává vált, s egyelőre csak a másodtitkári funkcióra tört. Gerő látszólagos nehézkessé10