Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Koltai András: Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai / 17–30. o.

hoz tartozott, majd az 1662-ben ettől különvált lengyel rendtartomány része lett, csakúgy mint később a magyar közigazgatási területen alapított rendházak. A legelső ezek közül 1666-ban Pálffy Pál nádor özvegyének alapítványából Privigyén jött létre, majd 1667-ben Wesselényi Miklós nádor birtokán, Murányalján, 1673-ban az elűzött evangélikus lelkészség helyén Breznóbányán, végül 1685-ben Szelepcsényi György végrendelete nyomán a Pozsony megyei Szentgyörgyön telepedtek meg a piaristák. Ezek az évek azonban nem kedveztek a nyugalmas fejlődésnek. A murányaljai iskola Wesselényi nádor 1667-ben bekövetkezett halála miatt csupán néhány hónapig működött, a privigyei és breznóbányai rendházakat pedig többször földúlták Thököly csapatai. Utóbbi helyen 1682-ben újból evangélikus prédikátort helyeztek a templomba, amelyet a piaristák csak 1688-ban kaptak vissza.

6 A változatos viszonyokat csak színesítette, hogy maguk a Magyarországon működő piaristák is meglehetősen nemzetközi társaságot alkottak: olaszok, németek, lengyelek, csehek, morvák, szlovákok és magyarok egyaránt akadtak köztük. A laikus rendtagok (fratres operarii) által leteendő fogadalom szövegét például (amely a klerikusokéval szemben nem latinul, hanem anyanyelven hangzott el) a privigyei házfőnöknek hat nyelven kellett fölírnia vagy fölíratnia.

7 Emiatt nem számított különösen meglepőnek az sem, amikor a tartomány elöljárói 1671 decemberében egy 21 éves mainzi születésű fiatalembert, szerzetesi nevén Szt. Edmundról nevezett Lukácsot (Lucas a S. Edmundo), eredeti nevén Johann Jákob Möscht, küldték Privigyére az arithmetica tanárának.

8 Mösch Lukács 1668-ban Rzeszówban lépett be a piarista rendbe, novíciusévei után Varsóban tett fogadalmat, majd 1670-1671 között Podolinban tanított. Életének következő éveit szintén változatos helyeken töltötte. 1673ig Privigyén tanított, majd 1674/1675-ben ismét Podolinban. 1675-1677 között Privigyén tanult filozófiát, a teológiát viszont valószínűleg a lengyelországi Gorában végezte. 1681-1684 között újból Podolinban tanította a poézist és a retorikát, ahonnan társaival együtt az 1684. október 10-i nagy tűzvész után volt kénytelen távozni. A következő évet valószínűleg ismét Gorában, illetve részben Litvániában, az újonnan alapított dambrowicai rendházban töltötte. Onnan érkezett meg 1685. december 27-én újból Privigyére. A következő években azonban - bár hivatalosan a rendházhoz tartozott nem sokat tartózkodott Privigyén, hiszen mint Pálffy Károly káplánja, majd fiainak nevelője, hol Bajmócon, hol Bécsben, hol a töröktől ostromlott Buda alatt kellett lennie.

9 Mösch Lukács képzettségéről az éves rendi katalógusokban általában csupán a „theologus et mathematicus" - meghatározás szerepelt,

10 de még ha - a kor fölfogása és Mösch kéziratainak tanúsága szerint - a matematikához hozzátartozónak véljük a fizikát, némi földrajzot, a katonai építészetet és a csillagászatot is,

11 akkor is el kell ismernünk sokoldalú tudományos teljesítményét. Nyomtatásban megjelent munkái között ugyanis nemcsak az Arithmeticus practicus című matematika-tankönyvet találjuk,

12 hanem olyanokat is, amelyek őt költőként és irodalomtudósként (Vita poetica),

13 illetve latin szónokként mutatják be.

14 Emellett azonban a rendi adminisztrációban is kiválónak bizonyult: elöljáróként rendtársait pontos szabályzatokkal, utasításokkal és kimutatásokkal látta el, saját maga és hivatali utódai számára pedig vaskos kötetekből álló archivum-okat hozott létre. Erre elsőként 1688tól volt alkalma, amikor december 6-án őt nevezték ki a privigyei rendház rektorának.

15 18