Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Horváth J. András: Az egyesített főváros építésrendészeti tevékenysége és ügyiratai az 1870-es években / 3–23. o.

igen voltak. A vonatkozó rendelkezés szerint az ügynek a III. ügyosztályon történő elintézésekor, ha az ügyosztályvezető tanácsnok és a polgármester nevében a határozatot ellenjegyző alpolgármester véleménye különbözött, az ügyet tanácsülés elé kellett terjeszteni.

66 Építésrendészeti ügyek azonban igen ritkán kerültek a Tanács plénuma elé, ritkán adódott ilyen konfliktushelyzet. Szintén nem volt jellemző, bár néha előfordult, hogy az ügyosztályvezető tanácsnoknak nem az alpolgármesterrel, hanem a Középítési Hetes Albizottmánnyal vagy valamely más fővárosi szervvel volt nézeteltérése. Az ügy ilyenkor is a Tanács, majd az FKT elé került. Szabályozás és telekpolitika. A fővárosi hatóság — vagyis a Tanács akár mint testület, akár mint annak ügyosztálya — építésrendészeti ténykedése során elsősorban a műszaki és technikai, valamint a telekpolitikai szempontokat helyezte előtérbe, egyéb szempontokra nem sok figyelmet fordított. így például, míg a Középítési Hetes Albizottmány adott esetben szükségesnek vélte egy mutatványos bódé felállításakor a szomszédok véleményének kikérését is, a Tanács ezt szükségtelennek tartotta.

67 Az építtető érdekeit előtérbe állítva célszerűségi szempontot érvényesített akkor is, amikor a Légszeszgyárnak üzemépület építését engedélyezte az Új vásártéren, jóllehet a telek adásvételi szerződésében az állt, hogy az új tulajdonos lakóházat köteles azon építeni. A Tanács azonban elvetette az eljárást ellenző főjegyzői észrevételt, s hozzájárult ahhoz az „áthidaló megoldásihoz, hogy az építtető lakóházhomlokzattal lássa el az ipari célú épületet, mentesülve ezáltal korábbi szerződéses kötelezettségétől.

68 A hatósági nézetkülönbségek másik körét a Fővárosi Tanács és a Közmunkatanács közötti vitás ügyek képezték. Ezeket érintve csupán azokra térünk ki, melyek nem az FKT másodfokú építésrendészeti hatáskörében (tehát nem az építési engedélyért folyamodók fellebbezései nyomán) intéződtek, hanem a Közmunkatanácsnak szabályozási kérdésekben elsőfokú illetékessége nyomán. Az ügyek egy részében a Tanács — módosításokat követelve vagy anélkül, — megadta az építési engedélyt, ám az FKT megtagadta annak érvényesítését, mondva: az adott telek „szabályozása által érintetik". A Közmunkatanács ilyen esetekben rendszerint nem megjegyzés nélkül utasította vissza az építési engedélykérelmeket, hanem a Tanácson keresztül „üzent" a kérelmezőknek az igényelt módosításokról. A megállapított szabályozási tervhez az FKT természetesen szigorúan ragaszkodott, s attól eltérő építkezést csak két esetben engedélyezett. Egyrészt akkor, ha telekkönyvi bejegyzés formájában garanciát kapott arra, hogy a szabályozási vonalba eső telekrészen emelendő épületet a tulajdonos a szabályozás keresztülvitelekor a saját költségén lebontja; másrészt abban az esetben, ha a szabályozás csak az igen távoli jövőben kerül megvalósításra.

69 Normál esetben azonban a telektulajdonosnak a szabályozási terv alapján készített részletrajz szerint át kellett dolgoztatnia a terveket „...melynek alapján az engedély kiadását kérelmezheti".

10 Az ügyvitel ezen körülményeiből is kitűnik, hogy a Tanácsnak nem voltak birtokában az FKT által készített részletes szabályozási tervek, mely tény önmagában is utal a két szerv viszonyára. A Közmunkatanácsnak a fővárosi hatósággal szembeni kritikai attitűdje némelykor egyébként leiratai hangneméből is érzékelhető, mint például azon szabályozási ügy alkalmával, amikor éppen az FKT határozata nyomán módosított eredeti tanácsi végzést teszi a felettes szerv kritika tárgyává, s a Tanácshoz intézett átiratában a folyamodók szempontjaira hívja fel a főváros figyelmét. „Egyébiránt figyelmeztetjük a fővárost, hogy magán em14