Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - MÉRLEG - Pintér Ilona: Ismertetés a Csongrád Megyei Levéltár új segédleteiről. A Csongrád Megyei Levéltár kiadványai. Segédletek IV–VI. Szeged, 1994–1995 / 51–53. o.

számok azonossága, de intézményi szinten azoknál a központi segédleteknél, amelyek a fondtörzsszámok növekvő rendjében tartalmazzák a fondok adatait, minden bizonnyal igen. Feltételezhető pl., hogy ez az egyik fő oka annak is, hogy eddig még nem jelent meg egyesített fondjegyzék a Csongrád Megyei Levéltár anyagáról. Ez a helyzet lényegében ellehetetleníti, teljesen feleslegessé teszi a fondtörzsszámok használatát. A fondtörzsszám a fond vagy állag jelekkel kifejezett címe, emiatt egy fondtörzsszámhoz csak egyetlen levéltári fond vagy állag tartozhat. Ha nem így van, akkor nincs értelme az egésznek, és a fondtörzsszám csak sallang a szavakkal kifejezett cím előtt. Az elméletiek mellett adódnak gyakorlati problémák is. A fond címe pl. a három kötetben háromféleképpen van leírva. A szegediben folyamatos vonallal alá van húzva, a hódmezővásárhelyiben szaggatott vonallal van aláhúzva, míg a szentesiben nincs aláhúzás. A fondtörzsszám mindenütt a cím után van megadva, de a szentesiben zárójelbe van téve, ellentétben a másik kettővel. Nem egyezik az állagcímek jelölése sem. A hódmezővásárhelyiben és a szentesiben a leíró résznél alá van húzva az állagcím, a szegediben nincs. Mivel ezek mind tartalmi, mind formai szempontból egyéges segédletek, hozzá még ugyanannak az intézménynek a kiadásában jelentek meg, lehetséges és szerencsés lett volna az ilyenfajta egységességre is figyelni. A felvetett elméleti problémák tisztázása, úgy gondolom, szakmai érdek és egyben újabb lehetőség a közös szakmai nyelv gyakorlására. Egy szakma minőségét elsősorban az határozza meg, hogy az azt művelők képesek-e ugyanazon a nyelven beszélni. Mert ha a szakkifejezések legalább megközelítőleg nem ugyanazt jelentik a szakma valamennyi művelője számára, akkor nincs szakmai közösség, csak egymás mellett elmenő produktumok vannak. Mindezek azonban semmit nem vonnak le a köteteknek a levéltári anyag felhasználói felé közvetített értékeiből. Nemcsak a kutatók számára hasznosak, hanem a levéltárban dolgozók számára is, hiszen a segítségükkel azok is korrekt tájékoztatást tudtak adni a levéltári anyagról, akik sohasem dolgoztak benne. Minden megyei levéltár számára kívánatos cél a hasonló, egyszer majd a levéltárak valamennyi fondfőcsoportjának anyagát magában foglaló segédletek megjelentetése. Pintér Ilona 53