Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - HÍREK - P. Szigetváry Éva: Építészeti emlékek a Magyar Országos Levéltárban / 64–65. o.

idézése azt a célt is szolgálja, hogy meglévő értékeinket igyekezzünk óvni, s az átalakításokat, új építkezéseket a helyi hagyományokhoz alkalmazkodva, illeszkedve próbáljuk megvalósítani." A nagy érdeklődéssel kísért konferencia kiindulópontja lehet a térség középtávú komplex történeti-néprajzi kutatásának, mert úgy tűnik, hogy „e régió tudományos kutatását - mint Márta István írja - nem csak a helyi lakosok és a befogadott üdülőtulajdonosok tartják fontosnak". Hudi József Építészeti emlékek a Magyar Országos Levéltárban Az Országos Levéltár 1996. szeptember 27-én nyitotta meg legújabb kiállítását, amelyet „Építészeti emlékek a Magyar Országos Levéltárban" címmel a millecentenárium tiszteletére rendezett. Ezúttal olyan híres, esetenként azonban kevésbé ismert, településtervezéssel kapcsolatos helyszínrajzot, lakóházakat, kastélyokat és palotákat, parkokat és kerteket, várakat, egyházi és középületeket, valamint gazdasági épületeket mutatunk be tervrajzokon, amelyeket a gondjainkra bízott iratok mellékleteiként őrzünk. A kiállítás zárótémája a millennium alkalmával a Városligetben épített történelmi épületcsoportot mutatja be korabeli művészi fotók segítségével. A 27 tárlóban és a lapozóállványon bemutatott 99 db tervrajz, metszet és Klösz György különleges fotói földmérő mérnökök, királyi építőmesterek, ismert és elismert építészek 1664 és 1908 között készült munkáit tárják elénk. A XVI. század közepe óta az építészet lényegében régi stílusokból táplálkozott, s ezzel a közel 300 éves hagyománnyal a XIX. század sem tudott szakítani. Az építészeti formák végtelen gazdagsága arra ösztönözte az építtetőket és szakembereket, hogy értelmetlenség minden építészeti feladathoz egyéni formákat keresni, elég a világ építéstörténetének tárházából a megfelelőket kiválogatni. Ezek voltak a historizáló eklektika alapjai, és a kor építészei közül számosan 1850-1910 között így alkottak. Példája ennek a Múzeum körúti egyetemi épülettömb belsejében álló tornyos, várszerű, különleges épület, amely 1898-ban épült fel, Petz Samu tervei szerint. A Műegyetem matematikai és ábrázoló mértani nagy előadóterme volt. E tantárgyak az elsőéves hallgatók, a „gólyák" akkori fő tárgyai voltak, innen az épület neve: Gólyavár. Epítőművészetünk virágkora a modern gyáripari fejlődés, a nagyarányú urbanizáció korára esik. A kiállításon ezért különös hangsúlyt kapott a századforduló kori modernizáció útjára lépő Magyarország jelentős és látványos építészete. Sok irányzat kibontakozása vált lehetővé, és az építőművészek egész sora válthatta valóra tehetségét, elképzeléseit. Különösen kiemelkedő volt - éppen a XIX. század utolsó harmadában - Budapest fejlődése, s ebben a különböző művészeti irányzatokat jelző épületek létrejötte. Az építészek többnyire pályázatok elnyerésével szerezték meg az 64