Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - MÉRLEG - Draskóczy István: Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413–1414). Bp., 1994 / 51–53. o.

kesztő a teljes szövegű latin közlés mellett döntött. A történeti földrajz, településtörténet vagy a helytörténet művelői mentesülnek az alól a feladat alól, hogy az eredeti okmányt minden esetben a kezükbe kelljen venniük.

2 Mályusz Elemér azt vallotta, hogy a „IV. kötet csak jobb lehet majd, mint ahogyan az I—

II. kötet sikerült. De csak akkor, ha szerkesztői szigorúan javítják egymás munkáját. Ha nemcsak az elnézéseket, tévedéseket, hibákat veszik észre, hanem társuk fogalmazványát is érthetőbbé, világosabbá, áttekinthetőbbé igyekeznek tenni.

3 (A mályuszi elgondolás szerint a IV. kötet az 1421-1430 közötti évek dokumentumait publikálta volna.) Borsa Iván ezen a téren is ragaszkodott a vállalkozás életre hívójának igényes elvárásaihoz. Mint említettük, Mályusz professzor megrostálta az okleveleket. A szelektáláskor a legfontosabb szempontja az volt, hogy az adott forrás rendelkezzék társadalomtörténeti jelentőséggel. Emiatt történt az, hogy a csupán genealógiai szempontból érdekes okmányok kihullottak a rostán. A kor kutatói örvendhetnek, hogy Borsa Iván tágabban értelmezte a társadalomtörténeti szempontot, mint egykor Mályusz professzor. Ennek köszönhetően az 1413-1414. évek okleveles termése teljesebben áll az érdeklődők rendelkezésére, mint az 1387-1410 közötti esztendők forrásanyaga. Az új szerkesztő a perhalasztások közül mindazokat felvette, amelyek közölték a per tárgyát, vagy részletesen megadták, hogy oszlott meg a bírság a bíró, illetve a perbeli ellenfél között. Ugyanígy Borsa Iván figyelembe vette a hitbér és jegy ajándék kiadásáról tanúskodó iratokat is. Az átírások, az oklevél-megerősítések közül felvette mindazokat, amelyek a megerősítést, átírást kérő személy végzettségéről, rangjáról tájékoztatnak. A regeszták szövege is bővebb lett. Olvashatjuk bennük az ügyvédek nevét, az ügyben eljáró királyi emberek, hiteleshelyi személyek nevét. Igaza van akkor Borsa Ivánnak, amikor azt vallja, hogy eme személyeken keresztül részletekbe menően ismerhetjük meg egy-egy megye, régió középnemesi társadalmát. A kutatók munkáját segíti az is, hogy a korábbi, 1387-1410 közötti időszakhoz képest bővebb jobbágy- és polgárnévsorok jelentek most meg. Örvendetes az is, hogy számos esetben olvashatunk utalást a méltóságsorra. Borsa Iván tehát Mályusz Elemér anyaggyűjtését bővítette. Erre lehetőséget adott a Diplomatikai Fényképgyűjtemény létrejötte (ami az ő érdeme), és ennek segítségével már biztosabban lehetett áttekinteni a kor oklevélanyagát. Az 1413-1414. évi kötet összesen 2862 kivonatot tartalmaz (az előző könyv, amely az 1411-12. esztendők levéltári dokumentumainak a regesztáit adta közre, 3209 darabot foglal magában). Közülük - számításaink szerint - 1959 tartalmi kivonatot Mályusz Elemér rendezett sajtó alá. Ez a szám az anyagnak valamivel több mint a kétharmadát jelenti. A regeszták majd egyharmada tehát Borsa Ivánnak és munkatársainak köszönhető, így kapott helyet a kiadványban a Kállay, Bárczay, Soós, Hanvay stb. levéltár még számos érdekes dokumentuma. A külföldi gyűjtemények közül a leleszi káptalan országos levéltára „Acta anni" sorozatának, a pozsonyi városi levéltárnak, a j aszói konvent országos levéltárának sok oklevelével gyarapodott a kötet. Nem feledkezhetünk meg a Vatikáni Titkos Levéltárról sem, amely az utóbbi esztendők kutatása révén tárul fel mindjobban a magyar kutatók előtt. Szerencse, hogy az Erdődy család Bécsben őrzött okirataihoz is hozzáfért Borsa Iván. Ennek a famíliának a dokumentumai eddig csak kiadványokból, Iványi Béla regesztáiból voltak ismertek a korszak szakértői számára A munkálatok lezárulta és a kötet megjelenése között esztendők teltek el. Az ebben az időszakban felbukkant érdekesebb dokumentumokat (17 darab) 52