Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - KILÁTÓ - Opauszki István: A Der Archivar 1994-es évfolyama / 43–46. o.

1994/2. száma közli azt a dokumentumot, amelyet a levéltári referensek konferenciája fogadott el 1993 szeptemberében. A dokumentum hangsúlyozottan csak ajánlásokat és alapelveket fogalmaz meg az állami levéltárak számára. Nem akar konkrét megoldásokat és programtípusokat javasolni, inkább az egyes megoldások előnyeire és hátrányaira hívja fel a figyelmet. Rámutat, hogy ezek a programok nemcsak a levéltári anyag rendezését, illetve a mutatókészítést könnyítik meg, hanem a raktárnyilvántartást, az optimális raktárkihasználást, az írásbeli információszolgáltatást, a kutatószolgálatot és a könyvtári nyilvántartást, sőt a publikációkat is segítik. Emellett könnyű bennük a javítás, nagy adatmennyiségben is gyors a keresés, képesek adatok kigyűjtésére és több keresési feltétel összekapcsolására, az adatok kívánt formában való megjelenítésére és gyors számításokra. Az Archivar 1994/1. számában olvashatjuk azt a jelentést, ami a német levéltárakban és a levéltárosok körében végzett mikrobiológiai és allergológiai vizsgálatok eredményét foglalja össze. A kutatással megbízott független szervezet vezetője először a levéltári helyiségekben tapasztaltakat írja le. A vizsgált levéltárak nagy eltéréseket mutattak a raktározási körülmények és a klimatizálás szempontjából. Azokban az intézményekben, ahol a relatív páratartalom hosszabb időn át magas volt, ül. a vizesedés jelei mutatkoztak, a penészgomb a-fertőzöttség különösen magas koncentrációt mutatott. A levegőben a fertőzött levéltári anyagból származó spórák voltak kimutathatóak. A klímaberendezéssel ellátott intézményekben a spórakoncentráció sokkal kisebb, bár a gépek szűrői itt is potenciális fertőzési források lehetnek. További veszélyforrást jelent a már fertőzött iratanyag átvitele nem fertőzött helyiségekbe. A vizsgálat másik részében a szakértők azt kutatták, hogy a levéltárosokra milyen hatással vannak a fentebb leírtak. A munkatársak tágabb körében kérdőíves felmérést végeztek, majd egy kisebb, véletlenszerűen kiválasztott csoportot alapos allergológiai vizsgálatnak vetettek alá. Ebből aztán a kérdőíves adatok megbízhatóságára is visszakövetkeztettek. A jelentés megállapítja, hogy a vizsgált levéltári dolgozók 32%-a valamilyen penészgombafertőzésben szenved, szemben az összlakosságban kimutatható 10-15%-os aránnyal. Ez a tény jóval nagyobb rizikót jelent a levéltárosok számára, így ellene óvintézkedésekre van szükség. Az ajánlott intézkedéseket a bizottság 16 pontban foglalja össze. Ugyancsak a levéltárosokat érő egészségkárosító hatásokkal foglalkozik Angéla Vogel és Wolfgang Hans Stein cikke az Archivar 1994/2. számában. Az úgynevezett „sick building syndrom" irodákban és hivatalokban kimutatott hatásai a levéltárakban is érvényesülnek. A problémát bizonyos építőanyagok, berendezési tárgyak, irodaszerek és -eszközök okozzák, melyeknek egyes összetevői a vegyi anyagokkal szembeni érzékenység különböző fajtáit válthatják ki. Ehhez jönnek még a levéltárak speciális károsító hatásai, a raktár levegőjében lévő savas gázok s a már fentebb említett penészgombák. A szerzők szerint a hatások nem egyszerűen összeadódva, hanem hatványozódva hatnak a levéltári dolgozókra. Végül említésre méltó még két ajánlás az Archivar 1994/3. és 1994/4. számából. Az előbbi egy levéltárosokból és könyvtárosokból alakult bizottság javaslatait tartalmazza, amely az egységes restaurátorképzés követelményeit és a képzés tartalmát dolgozta ki 1992 és 1993 folyamán. A másik ajánlás az 1850 után keletkezett levéltári anyag Németországban is egyre sürgetőbb tömeges restaurálásának kérdésével foglalkozik. A probléma ismertetése mellett elemzi a különböző eljárásokat és a hozzájuk kapcsolódó ráfordításokat. Opauszki István 45