Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - DOKUMENTUM - Gecsényi Lajos: Osztrák diplomaták jelentései a magyar forradalom európai és ázsiai visszhangjáról / 33–42. o.

Osztrák diplomaták jelentései a magyar forradalom európai és ázsiai visszhangjáról Aligha volt oly esemény a világban a koreai háború befejezése óta, amely anynyira felkavarta a világ közvéleményét, mint a magyar nép fegyveres felkelése a totális diktatúra és a szovjet megszállás ellen, majd a forradalom véres eltiprása, az ország megszállása. Igaz a szuezi válság, a francia-angol-izraeli fegyveres erők támadása Egyiptom ellen néhány nap múltán megosztotta ezt az érdeklődést, de jelentőségében, a hatalmas szolidaritási megnyilvánulásokban ez sem szoríthatta háttérbe. A történészek figyelme már régóta kiterjed annak a világvisszhangnak a vizsgálatára, amelyet Magyarország küzdelme, majd tragédiája kiváltott* Annál is inkább, mert éppen a forradalom után megindult menekültáradatban Nyugatra sodródott tízezrek befogadását, integrálását ez a hatalmas rokonszenvhullám tette lehetővé. A különböző nyugati országok közvéleményének, politikusainak a magyar eseményekkel kapcsolatos állásfoglalásairól elsősorban az érintett ország sajtója és diplomáciai iratai tudósítanak. 1990 óta ez utóbbiak megismerésére is mind nagyobb lehetőség nyílik. Vannak azonban olyan szekunder források, mint egy harmadik ország - az adott esetben az eseményekben jelentősen érdekelt Ausztria - követségeinek jelentései a Magyarországra vonatkozó információkról. Igaz kevéssé valószínű, hogy ezekben alapvetően új vagy elsőrangú fontosságú értesülések szerepeljenek, ám az eseményekről alkotott vélemények csoportosítása, kiemelése önmagában jelzésértékkel bír a történtek megítéléséről. így van ez az alább közölt hét osztrák (mondhatni rutin) jelentés esetében is.** A Finnországban, Svédországban, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Pakisztánban és Iránban állomásozó külügyi tisztviselők 1956. október 26. és november 20. között mindenekelőtt arról a hatalmas felháborodásról számoltak be, amelyet a szovjet agresszió kiváltott, s amely a semleges Svájcban éppúgy, mint a nyugati szövetségi rendszerhez tartozó Olaszországban alapvetően kérdőjelezte meg a Szovjetunióval való további nemzetközi együttműködést. Figyelemre méltó a Löwenthal római követ beszámolójában olvasható megállapítás az olasz politika Magyarország iránti - „ korábbi kötődésen" nyugvó - elkötelezettségéről. A tiltakozó akciókat az együttérzés kézzelfogható jelei kísérték: Svédországból, Svájcból jelentős segélyszállítmányok indultak útnak és mindkét országban az egész társadalmat megmozgató gyűjtőakciók folytak. *Tekintettel a kérdéskör sokirányú feldolgozására a részletes hivatkozások helyett szabad legyen az olvasót az 56-os Intézet évkönyveiben (Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete, Évkönyv 1.1992, Évköny II. 1993, Évkönyv III. 1994) megjelent bibliográfiákhoz ytalni. **Az iratok az Osztrák Állami Levéltár Köztársasági Levéltár (Österreichisches Staatsarchiv Archív der Republik - ÖStA AdR) osztályán, a Külügyminisztérium (BKA/AA) iratai között találhatók. 33