Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Szűcs László: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány néhány archontológiai kérdése / 21–32. o.

Mivel az új jelöltek többnyire nem rendelkeztek a törvények

26 által előírt s meglehetősen szigorúan megszabott kinevezési feltételekkel, általános, illetve speciális elméleti képzettséggel, közigazgatási gyakorlattal, szükségessé vált ezeknek a jogszabályoknak a bizonyos fokú liberalizálása.

27 A képesítési kellékek megléte alóli felmentést azonban az egyébként főiskolai végzettséghez kötött állásokra történő kinevezések esetén, az új rendelkezések értelmében is csak a minisztertanács adhatott. Ilyen alapon a minisztertanács elé 266, a minisztériumok valamelyikébe való kinevezésre szóló eset került, körözés — vagyis tárgyalás nélkül minisztereknek az előterjesztés ugyanazon példányára vezetett, jóváhagyó nyilatkozata — útján döntöttek további 202 személy minisztériumi alkalmazásáról. Megemlítendő, hogy a népjóléti miniszter 43 személyre vonatkozó javaslatáról már csak a Tildy-kormány idején született döntés, továbbá, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium több tisztviselőjének kinevezését — a jegyzőkönyv szerint körözés útján hagyták jóvá, de a vonatkozó előterjesztést nem ismerjük. Ezen túlmenően az időközben létesített Újjáépítési Minisztériumhoz (a miniszteren és az államtitkáron kívül) bár csak két személy nyert kinevezést, de berendelés alapján foglalkoztattak 37 tisztviselőt és 30 segédhivatali munkatársat, továbbá 105 szerződéses alkalmazottat. Meglehetősen nagymérvű őrségváltás ment tehát végbe a minisztériumokban. Az új kinevezéseket főleg a kormány idejének második felében eszközölték. A minisztertanács elé került esetek köréből legtöbb új személy alkalmazására a Közellátásügyi Minisztériumban (57+43), az Iparügyi Minisztériumban (41), a Földművelésügyi Minisztériumban (29) és a Belügyminisztériumban (28) került sor. Az említettek közül 58 kinevezéssel korábbi baloldali magatartás vagy származási okokból történt mellőzés jóvátételét igyekezett rendezni a kormány (közülük 54 rehabilitációra a Pénzügyminisztériumban került sor). Ezekben az esetekben többnyire megfelelő felkészültségű emberek jutottak vissza a korábban elvesztett állásukba, illetve az elmulasztott előrelépési lehetőséget is figyelembe véve általában magasabb fizetési fokozatba. A kiesett gyakorlat azonban a feladatok ellátását illetően feltétlenül hátrányt jelentett. 249 kinevezési esetben (közülük a Közellátásügyi Minisztériumnál 160, a Belügyminisztériumnál 25, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnál 19, a Népjóléti Minisztériumnál 16 + 43) viszont valamilyen fokon a képesítési kellékek megléte alóli mentesítés vált szükségessé. így az új kinevezettek — bár közöttük sok rátermett, sőt kiváló személy is volt — összességükben nem biztosíthattak teljesen megnyugtató személyi állományt az ország és a kormány előtt álló nagy feladatok megoldásához. E kérdések messzebb tekintő megoldásaként már ekkor felmerült annak a terve, hogy tanfolyamok útján pótolják a tisztviselői gárda hiányos ismereteit, illetve így nyújtsanak képesítést az igazgatás új embereinek. A Szakszervezeti Tanács Oktatási Bizottságot hozott létre e célból, pártközi értekezlet foglalkozott a kérdéssel. Mindezek alapján 1945. augusztus 9-én emlékiratot adtak át a miniszterelnöknek, amelyben szorgalmazták két-három éven belül 5—10 ezer munkás-paraszt származású közigazgatási tisztviselő esti tanfolyamon való kiképzését. A Minisztertanács is ilyen értelemben foglalkozott a kérdéssel.

28 A közalkalmazotti, tisztviselői garnitúrának a háború következményeként felvetődött bizonyos fokú cseréje így fokozatosan elvi követelményként fogalmazódott meg és már 1945-ben elővetítette árnyékával a későbbi „B"listázások, racionalizálások formájában végrehajtott, szinte teljes körű őrségváltást jelentő intézkedéssorozatnak. 26