Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - DOKUMENTUM - Á. Varga László: A Nógrád Megyei Munkástanács megalakulásának körülményei / 15–32. o.

A Nógrád Megyei Munkástanács megalakulásának körülményei 1956. október 26-án a forradalmi hangulat tompítása végett alakult meg az MDP megyei első titkára kezdeményezésére (berendelésére) a Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács. Az ezt követő napok felgyorsult eseményei következtében a helyi hatalom ennek a „forradalmi testületnek" választásokkal történő kiegészítését határozta el, s október 30-ára a salgótarjáni megyeházára küldöttgyűlést hirdetett. Az itt megválasztott 53 fős megyei nemzeti bizottság azonban, eltérően a megye állami és pártvezetőinek akaratától, teljesen új, a közvetlen demokrácia játékszabályai alapján létrehozott forradalmi testület lett. (A pártbizottság jelöltjeit nemhogy nem választották meg, hanem még ki is küldték a teremből.) Az új vezetés 11 fős magja, melyben a koalíciós pártok képviselői is megtalálhatók voltak, azonnal kezébe vette a megye irányítását, bár hatásköre inkább csak Nógrád keleti részeire terjedt ki. Ezt a forradalmi testületet zavarta szét noveber 6-án hajnalban a régi megyei vezetés fegyveres csapata azt követően, hogy elfoglalta a nemzeti bizottság székházát, a megyei tanács épületét. Ezt követően, a demokrácia minden látszatát mellőzve, megalakították a Nógrád Megyei Ideiglenes Munkás-Paraszt Forradalmi Tanácsot, melynek elnöki székébe egy Mrázik János nevezetű bányászt ültettek. Az elkövetkező egy hétben a forradalom híveinek minden haragja ezen Mrázik-féle testület, illetve az őket támogató fegyveres karhatalmisták ellen irányult. Ennek a haraggal vegyített gyűlöletnek a tömeges kinyilvánulására először november 13-án került sor, amikor is az Acélárugyárban gyűltek össze a salgótarjáni iparmedence munkástanácsainak küldöttei, és kérdőre vonták a Munkás-Paraszt Forradalmi Tanács jelen lévő elnökét, valamint a szintén ott tartózkodó kormánykiküldöttet. Az összegyűlteknek ugyan Mrázik lemondását nem sikerült elérniük, de azt igen, hogy pár napig a régi megyei nemzeti bizottság és a Mrázik-féle Tanács együtt fog működni, s ezt követően közösen kidolgozott elvek alapján új megyei forradalmi testületet választanak. Erre azonban két ok miatt sem került sor. Egyrészt azért nem, mert az acélárugyáriak és a nagybátonyiak fegyveres csoportja lefegyverezte a megyei tanácsnál őrséget adó karhatalmistákat, s a megyei nemzeti bizottság tagjai ismét viszszamehettek régi helyükre - eddig az Acélárugyárban volt a székhelyük. Másrészt azért sem, mert a megyei tanács elfoglalását követően a megyei pártbizottság másodtitkára, Jakab Sándor személyesen hívta be a városba a szovjet csapatokat, akik mindkét szervezet működését korlátozták. A megyei nemzeti bizottág vezetőinek azonban igazán az volt a legnagyobb gondja, hogy Kádárék november 12-étől a forradalmi bizottságokat - így a megyei nemzeti bizottságot is - csak tanácsadó szervekként ismerték el a tanácsi végrehajtó bizottságok mellett. 15