Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - HÍREK - Rádyné Rácz Katalin: A Magyar Levéltárosok Egyesülete 1996. évi vándorgyűlése Veszprémben / 62–68. o.

1996. június 17-én

f a háromnapos vándorgyűlés első napján zsúfolásig megtelt a veszprémi megyeháza díszterme, amikor Dióssy László, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere bevezető' szavai megnyitották a tanácskozást. Történelmi visszatekintésében utalt arra, hogy már az 1700-as évek elejétől rendelkezésre állnak azok a jegyzőkönyvek, amelyek a város akkori történéseit mutatják be. De voltak olyan korszakai is a településnek, amikor a történelem viharai söpörtek rajta végig, és így aránylag kevés dokumentum maradt meg a múlt reális bemutatására. 1950 óta Veszprém Megye Levéltára őrzi a város iratanyagát, és bizonyára a jövőben is gondos gazdája lesz a város történeti dokumentumainak. A polgármester megnyitója után dr. Zongor Gábor, Veszprém Megye Önkormányzata Közgyűlésének elnöke kívánt a résztvevőknek eredményes és tartalmas tanácskozást. Ezt követően hangzottak el a külföldi vendégek köszöntő szavai: dr. RainerEgger udvari tanácsos, az Osztrák Hadilevéltár igazgatója, majd Lucia Serdan, a Dávid Prodan Román Levéltáros Egyesület és az ukrán levéltárosok nevében Konstantin Nouohadszkij részéről. Az ötödik alkalommal átadásra kerülő „Levéltárért" kitüntető díjak odaítéléséről a bírálóbizottság elnökségi tagja, Böőr László választmányi tag tartott beszámolót. Az idén nyolc munkatárs került javaslatba, közülük a május 22-én tartott bírálóbizottsági ülésen hozott határozat értelmében az 1996. év díjazottai: Keklár Irén, a Magyar Országos Levéltár főmunkatársa és Szapárné Helmeczy Aliz, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat levéltári kezelője. Kitüntetésükhöz a jelenlévők tapsviharral gratuláltak. A plenáris ülés központi témájáról, a segédletkészítésről. Blazovich László, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója tartott bevezető előadást. Ember Győző Levéltári terminológiai szótára által rendkívül pontosan feltárt levéltári segédletek fajtáiból az előadó csak a nyomtatott formában kiadásra került típusokat taglalta, nevezetesen a fond- és állagjegyzékeket, a levétári repertóriumok, ismertetőleltárak és kalauzok csoportját, valamint a regesztákat. A felsorolt típusú segédletek a külföldi levéltárak gyakorlatában is ismeretesek, bár legtöbbször eltérő megnevezéssel. Az előadó szólt a magyarországi helyzetről, amelyet rövid történeti viszszatekintéssel kezdett. 1875-ben indult meg a Magyar Országos Levéltárban a segédletek készítése, s ezt a munkát azóta is folyamatosan végzik, fondjegyzékük az idén jelenik meg. A területi levéltárakban a fondjegyzékek csak 1950-től kezdve készültek. A középszintű segédletek, az ismertetőleltárak és kalauzok készítésében is példamutató kiadványokkal rendelkezik az Országos Levéltár. Napjainkig ezekből mintegy 8-9 kötet jelent meg, a sorozatot folytatni kellene. A regeszták „világából" a MOL okleveles anyagát feltáró kivonatos oklevél-ismertetések kerültek említésre, mégpedig a mintaértékűnek tartott, Mályusz Elemér által összeállított Zsigmond-kori oklevéltár kötetei. Hasonlóképpen említette Blazovich László az Anjou-kor oklevéltárának köteteit, amelyekből 1978 óta négy kötet jelent meg, és az idén valószínűleg újabb kötet kerül kiadásra. Az előadó a megyei levéltárak segédletkészítési gyakorlatáról elmondta, hogy mivel a megyei levéltárak az 1950-es években kampányszerűen gyarapodtak új irategyüttesekkel, ezek fond- és állagjegyzékei csak az 1960-as évek végére készültek el, nagyobbrészt központi irányítás és a szovjet minta alapján. A továbblépést az jelentené, ha ezek számítógépre kerülnének és feldolgozásuk is számítógépes lenne. A levéltár-ismertetők kategóriájában a Hajdú-Bihar megyei munkatársak vállalták az úttörő szerepet a helytörténetírás levéltári forrásainak 1972-es közzétételével. A Hajdú-Bihar 63