Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - MÉRLEG - Borosy András: Dominkovits Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái (1610–1614). Szombathely, 1994 / 54–. o.

Dominkovits Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái (1610-1614) Sorozatszerkesztő: Feiszt György, Acta Savariensa 10. Kiadó: Szombathely Megyei Jogú Város, Szombathely, 1994. 215 pag. A jelen kötet sok tekintetben különbözik a többi vármegye és város közgyűléseiről készült regesztagyűjteményektől. Szombathely mezővárosban ugyanis a jelzett években a jegyzőkönyvekben egybekötötték a fogalmazványokat, a tisztázati íveket, a perjegyzőkönyveket, felvallásokat, határozatokat. A kötet mindezekről készít regesztákat. A közreadott anyagot - természetesen - nem magyarázza, tartalmilag nem elemzi. A jegyzőkönyvek szövegének nyelve általában magyar, itt-ott (főként a replicákban) vannak latin nyelvű részek is. Ez nem jelenti, hogy a szerzőnek könnyebb dolga lett volna, mint a latin szövegű jegyzőkönyvek regesztakészítőinek, a kor magyar nyelvű iratainak elolvasása ugyanis egyáltalán nem mondható könnyűnek. Az értékes és érdekes kiadványból megismerhetjük az oppidum tisztségviselői megválasztásának módját, s azt is, milyen tisztségviselői voltak az oppidumnak. A kötet terjedelmének túlnyomó részét a perek szövege teszi ki. A perek töbsége vagyoni ügyekkel foglalkozik, s ezekből igen sokat megtudhatunk Szombathely korabeli gazdasági viszonyairól, a lakosság vagyoni helyzetéről. Figyelemreméltó, hogy Szombathely lakóinak nemcsak bécsi, hanem nürnbergi kereskedőkkel is kapcsolatuk volt. Találunk a szövegben érdekes köztörténeti megjegyzéseket is: így egy 1613. november 8-i bejegyzés szerint „most Erdei-országgal hadban vannak". A végzések általában rövidek, csak egy-két mondatból állnak, a perbeli eljárás viszont meglehetősen bonyolult volt. A perek jelentős része eró'szaktételekkel kapcsolatos, ezek módját a szövegből részletesen megismerhetjük. A perek tárgyát képező különböző szidalmakat a kiadvány szószerint közli. Ez nagyban emeli a kötet értékét, hiszen e szidalmak érdekessége mentalitástörténeti és nyelvészeti téren egyaránt nagy. A nyelvtudomány szempontjából igen hasznos a sok család- és személynév közlése, mely utóbbiak divatja az idők során gyakran változott, és a regesztaközlések sorozatából nyomon követhető lesz a névadási szokások koronkénti módosulása is. Feltűnő, hogy öt év alatt csak három paráználkodási eset fordult elő, bár ezek nagy része titokban szokott maradni. Homoszexuális eset viszont egyáltalán nincs. Mivel Pest vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben 1638 és 1740 között sem fordult elő ilyen eset, arra kell gondolnunk, hogy ez a „magatartásforma" nem volt túlságosan elterjedt. A kötetet jó hely- és személynévmutató, valamint tárgymutató egészíti ki. Nézetünk szerint a kiadvány értékes és sokak által hasznosítható mű, melyet remélhetőleg hamarosan követ a soron következő kötet. Borosy András 54