Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: 1848–49-es Békés megyei iratok az Aradi Levéltárban / 48–53. o.

Ugy látszik, intézkedésre már nem volt idó', mivel 1849. augusztus 12-én a cári csapatok közeledtére a kórház csupán 40 beteggel menekülhetett Aradra (9/138). A megye gondjai között szerepelt a menekültek fogadása. A bizottmány 1848. szeptember 8-án foglalkozott a debelácskaiak tragédiájával, falujukat ugyanis a szerb felkelők elpusztították. A férfiak gyalogszázadot alakítottak, kérték viszont családtagjaik befogadását. Megszavaztak számukra 1000 forint segélyt, és intézkedtek, hogy érkezésük után családtagjaikat helyezzék el a községekben (9/144). További intézkedések történtek érdekükben, majd Torontál megye kérésére 1849. február 5-én hozzáfogtak a megyében tartózkodó menekültek összeírásához (9/292/340). A Bánság kiürítése alkalmával, 1849 elején a Szegeden lévő hadifoglyokat Békés megyébe helyezték át, azzal a megjegyzéssel, hogy magyar községekben, jó körülmények között szállásolják be őket (9/342). A horvát hadifoglyok közül hárman már is jelentkeztek a honvédségbe, és remény volt arra, hogy többen követik példájukat (9/157). A forradalom végnapjaiban politikai foglyokat is szállítottak Gyulára (9/92). A megye vezetői igyekeztek pontosan informálódni, főképpen akkor, midőn a hadiesemények már közel kerültek hozzájuk. Adataink szerint a hírszolgálat 1848. június 20-ától működött: tudósították az alispánt a kikindai, karlováci stb. eseményekről, és megnyugtatásul közölték, hogy a bánsági románok általában a magyarok oldalán állnak (9/268). Július 9-én - többek között közölték a szentmihályi románok ellenállását a szerb felkelőkkel szemben (9/273). Aradvár ostromáról terjedelmesen elsőként a helyszínen járt orosházi szolgabíró 1848. október 15-én jelentett (9/204-205). Bő jelentések jelzik a Tisza menti hadihelyzetet egy Kollár nevű megbízott révén, aki Pestet elhagyva január 5-étől kezdve küldte beszámolóit (8/114). Az aradi gyűjteményben február hónapról tíz jelentése maradt fenn, amelyekben a közeli hadműveleteken túlmenően más eseményeket is taglal, mint pl. megdöbbenését Eszék kapitulációja miatt (9/18-20, 22, 24, 26, 28, 29, 31, 34, 36, 394). A március elején felgyorsuló események arra késztették, hogy naponta két jelentést is küldjön (III. 1-5, 24, 31.). A jelentéseket az alispán továbbította egyes megyei vezetőkhöz is (9/637, 41, 43, 45, 46, 47, 49, 50, 51, 54). Kollár működése áprilisban is folytatódott, amit hat jelentése bizonyít (9/63, 65, 69, 71, 73, 75). Május 5-én Pestről viszont már Menyhárd Alajos tudósított (9/677). Debrecenből a politikai eseményekről Huszka Mihály tájékoztatott: 1849. március 1. és 2. kelettel ellátott jelentései maradtak fenn (9/39-40). A cári intervenció nyomán a megye vezetői még pontosabb értesüléseket akartak szerezni. Július 17-én futott be a gyulai városkapitány beszámolója, akit kiküldtek, hogy értesüljön arról, hogy hol található a kormány. Július 28-án Papp János esküdt tudósított a magyar tábor hollétéről, két nappal később pedig a néphangulatról kaptak tájékoztatást (9/89-91, 96). Érkeztek bátorító értesülések is, de mindinkább az orosz előrenyomulás foglalkoztatta a tudósítókat (9/100, 132). Augusztus 4-én az alispánnal közölték, hogy a debreceni csatavesztésnek nincs túlzott jelentősége, sőt bizonyos orosz viszszavonulás is történt (9/118). A legnyugtalanítóbb számukra az oroszok részéről támasztott élelmiszer követelés volt. Ilyen jelzéseket kaptak Túrkevéről (augusztus 2.) és a bihari Zsákáról (augusztus 9.) (9/113, 162). Augusztus 8-án értesültek arról, hogy a kormány Aradon van (9/125). A megye vezetői 1849. január 24-én intézkedéseket fogalmaztak meg egy esetleges ellenséges megszállás esetére, többek között az élelmiszerek biztosítására, illetve elrejtésére (12/5-8). Valójában ezek az intézkedések 1849 augusztusában már hatástalanok maradtak. 52