Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - DOKUMENTUM - Soós László: Kádár János utolsó küldeménye N. Sz. Hruscsov részére / 42–47. o.

János szükségesnek tartotta, hogy Hruscsov levelét a Központi Bizottság még egy titkára, nevezetesen Aczél György is megismerje és ezt kézjegyével igazolja. A Hruscsovnak szánt levelet és az almát, valamint a Brezsnyevhez írt kérelmet Szipka József moszkvai magyar nagykövet 1968. január 15-én adta át K V. Ruszkovnak, az SZKP KB osztályvezető-helyettesének. Szipka ígéretet kapott arra, hogy mind a Brezsnyev, mind a Hruscsov részére átvett küldemények átadásáról tájékoztatni fogják (lásd. 4. sz. levél). A nagykövet több mint két héttel a fenti esemény után ismételten jelentkezett Brezsnyev titkárságán, ahol január 31-én közölték vele a rossz hírt, amely szerint a szovjet vezető utasítására nem továbbíthatják a küldeményt, mert Hruscsovval nincs közvetlen kapcsolatuk. A levél és az alma visszaadásával egy időben javasolták, hogy ezeket a magyar nagykövetség közvetlenül küldje el a címzetthez (lásd: 5. sz. levél). Szipka József nagykövetnek a Kádár János kérelme elutasítására vonatkozó jelentése a Külügyminisztériumon keresztül jutott el Komócsin Zoltánhoz, aki azt február 2-án Kádár Jánosnak bemutatta. A meglepő jelentést elolvasó Kádár tanácstalanságát jól mutatja, hogy az alábbi utasítást írta a levélre: Lfáttam] (Előjegyzés: a legközelebbi PB ülésre). Az a tény, hogy a köszönőlevél és az alma további várakozási idejét nem az MSZMP PB következő ülésének időpontjához szabták, arra enged következtetni, hogy a Kádár-Biszku-Aczél-Komocsin-Erdélyi-körben született meg a döntés. Ennek eredményeként a moszkvai magyar nagykövet munkatársai 1968. február 4-én a Hruscsovnak szóló küldeményt a címzettnek átadhatták. így az 1968. február 6-án megtartott PB-ülésen készült jegyzőkönyv 19. pontjához az alábbi, rövid feljegyzés került:

8 „Kádár János elvtárs szóbeli bejelentése alapján - tudomásul veszi, hogy Kádár János elvtársnak Hruscsov elvtárs levelére küldött válaszát az SZKP nem tudja továbbítani (sic), így azt moszkvai nagykövetségünk útján juttattuk el Hruscsov elvtársnak." Végül is mindenki örülhetett, hogy ez az „ügy" lezárult Kádár János pedig abban reménykedhetett, hogy a régi barátnak eszébe sem jut az almát újabb levélben megköszönni. DOKUMENTUMOK 1. Fordítás oroszból Készült: 1 pld-ban Kedves Kádár János Elvtárs! A sajtóból értesültem Mürmich Ferenc elvtárs haláláról. A számunkra drága Münnich Ferenc elvtárs elhunyta alkalmából mély részvétemet fejezem ki Önnek és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagjainak. Nekem különösen nehéz megbékélni halálával. 1930 óta ismertem ó't, amikor, mint a Moszkvai Proletár Hadosztály politikai munkásai, együtt voltunk katonai továbbképzésen, egy sátorban laktunk. De mit lehet tenni, a halál kérlelhetetlen. Kérem Nyina Petrovna és az én nevemben részvétünket kifejezni Münnich Ferenc elvtárs özvegyének. 44