Levéltári Szemle, 46. (1996)
Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Tamáska Péter: A Kohó- és Gépipari Minisztérium átszervezése 1950–1954 között / 18–21. o.
TAMÁSKA PÉTER A Kohó- és Gépipari Minisztérium átszervezése 1950-1954 között Az Iparügyi Minisztérium szervezete már a fordulat éve eló'tt is azt tükrözte, hogy túlnyúlva a szokásos polgári iparigazgatáson a tárca mélyen beleszólt és beleszólhatott a vállalatok szervezésébe, irányításába és ellenőrzésébe. A Bányászati és Energia Csoportfőnökség például olyan vállalatok felett rendelkezett, mint a salgótarjáni, a dorogi, a mecseki vagy a tatai szénbányák, a Nehézipari Csoportfőnökséghez pedig olyan nagyüzem is oda volt rendelve, mint a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat. 1 Az iparirányítás új rendjét képviselték az ipari igazgatóságok, amelyek létszámkeretét 1325 főben állapították meg: ebben az Iparügyi Minisztérium igazgatóságai 951 fővel voltak képviselve. Az 1948. évi átszervezések során az igazgatóságok magukkal „vitték" létszámukat a minisztériumba, így 1949-re a tárca létszáma már 2000 fő fölé emelkedett. A centralizált, utasításos tervgazdálkodás specializált apparátust követelt, így az 1949. évi XV. törvény elrendelte, hogy az Iparügyi Minisztérium helyébe Nehézipari, illetve Könnyűipari Minisztériumot állítsanak. 2 A „szervezés szervezése" természetesen itt nem állhatott meg: a szakértők kara tovább specializálta a már amúgy is túlterjengő apparátust. A nehézipari miniszteri székbe 1949 júniusában az MDP a megbízhatónak ítélt Zsofinyecz Mihályt ültette, míg a lemenő ágba került Marosán Györgynek jutott a könnyűipar igazgatása, a volt iparügyi miniszter, Kossá István pedig pénzügyminiszter lett. A Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) felállítását az 1950. évi IV. tv. l.§-a rendelte el, 3 az alighogy megalakult Nehézipari Minisztérium kettéválasztásával. (Az iparügy másik szakigazgatási szerve a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium lett.) A szétválasztást a nehézipar fejlesztésével, s ezen belül az energia és a gépgyártás növelésének szükségességével indokolták. A kohó- és gépipari miniszter ügykörét a 286/1950. (XII. 17.) MT sz. rendelet jelölte ki. 4 Eszerint ő járt el a vaskohászat, a gépipar, a járműipar, az erősáramú berendezési ipar, a híradástechnikai ipar, a műszeripar, a tömegcikkipar és a fémfeldolgozó ipar ügyeiben - kivéve az alumínium- és egyéb színesfémhengerlést -, de szakfelügyelete alá tartozott még a kazán- és a gázpalackvizsgálat is. Az új minisztérium szervezetét a 647/33/1950. NT sz. határozat írta körül. 5 Eszerint a miniszter közvetlen felügyelete alá tartozott a minisztériumi titkárságon kívül a Központi Termelési Főosztály és az Ellenőrzési Osztály. A Gazdasági Hivatal a tárca első helyettese alá volt rendelve. Egy-egy miniszterhelyettes irányította a termelőüzemeket is lefedni kívánó főosztályokat. A főosztályok a vaskohászat, a szerszámgépipar, a mezőgépipar, az általános gépipar, a híradástechnika, a műszergépipar és a tömegcikkgyártás ágait fogták össze: közvetlen irányításuk alatt álltak az 18