Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

talált személyeket a választott közönség „megszólította", de önként is jelentkezhettek a jó gazda hírében álló polgárok. Felügyelete alá került a város majorja az ott lévő épületekkel, eszközökkel, marhákkal és az ott lakó cselédekkel. Aki e tisztséget viselte, annak kint kellett laknia az inventárium szerint átvett majorban, és gondot viselni az ott lévó', a város vagyonát képező marhákra, cúgbeli és a borbírák rendelkezésére álló lovakra, a jármos ökrökre és bikákra. A lovak számára a zabot a városgazda biztosította, de az esküdtek jelenlétében kiporciózott szénáról és annak feletetéséről a majorgazda gondoskodott. A majorban lévő szénából vagy szalmából a város és vendégei marháinak adhatott comissio nélkül porciót, a katonaságnak csak a városgazda tudtával. A majorban dolgozó béresek és pásztorok fölött állandó és széles körű ellenőrzési jogköre volt. Észrevételeit, megjegyzéseit, javaslatait közvetlenül a főbírónak tehette meg.

40 A város pénzvagyonának kezelésében a XVIII. század végétől történt változás, miután az úriszék 1792-ben arra intette a bírót, hogy a pénztárak (hadi, házi) kezelését, a pénzbeszedést és -kifizetést ezután meghatalmazása alapján & perceptor lássa el. Ugyanakkor továbbra is a bíró feladata maradt a város tartozásaira, kölcsöneire való ügyelés, a becsük intézéséről és az adózás módjáról való számadás.

41 A perceptor munkakörét esküszövege a következőképpen körvonalazta: „...minden pénzbeli bevételekről s kiadásokról szorosan és pontosan számot vinni, a közönség pénzét sem magam tulajdonára sem más privatus személynek használására nem fordítani, a kezemhez adott irományokra felvigyázni, s a városi rendszabásoknak s azoknak következéséül állandó bírói rendeléseknek engedelmeskedni..."

42 Aperceptori munka fontosságát mutatja, hogy a XIX. század elejéig e tisztségre választottak közül később többen a legmegtisztelőbbet, a bíróságot is elnyerték. (Gerliczky/Szuchács Mihály, Markó Ádám és György, Mányik Péter stb.). Az első örökváltság és az azzal járó fizetési kötelezettségek szükségessé tették a pénzügyek kezelésének megreformálását is. A perceptor által végzett feladatot két részre osztották. Létrehozták egyrészt az adó- vagy közkasszát, amely a jövedelmek nagy részét is kezelve fizette az állami, megyei, földesúri kötelezettségeket. A város belső kiadásait is innen fedezték.

43 Ekkor az újonnan létrehozott váltságkassza még csak adminisztratív alapon működött: az örökváltsággal kapcsolatos lakossági és kölcsönpénzeket, valamint az adókassza által váltságcélokra átadott összegeket kezelte. Néhány év múlva azonban a váltságkassza hatáskörébe kerültek a legnagyobb jövedelmet biztosító városi jövedelmek, a regálék. Ugyanakkor továbbra is kiemelt feladata maradt a lakosság váltságfizetésének lebonyolítása, a kölcsönök felvétele és adása, a földesurak részére megállapított összegek (váltság, árendák stb.) pontos fizetése. 1824-től feladata tovább bővült: az összes haszonvételből származó pénzek ide folytak be, s innen történtek az ezek fenntartását fedező kiadások is. így az adókassza ezután már csak az adók beszedésével és rendeltetési helyükre való juttatásával kellett, hogy foglalkozzon.

44 A két kassza perceptori tisztségét is csak olyan közmegbecsülésnek örvendő nyíregyházi polgárokra bízták, akik egyrészt tekintélyük és szakértelmük révén képesek voltak ellátni azt, másrészt - nem évente újraválasztott tisztségről lévén szó - vállalni tudták akár hosszabb időre is e megbízatást. Az 1803-1837. évek perceptorai között voltak jómódú gazdák, kereskedők, kézművesek. 1827-től pl. a váltságkassza perceptora a kereskedő Titz Sámuel lett. 1831ben azonban szembetegsége miatt már csak úgy tudta vállalni e tisztséget, 14