Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

Az erdőt rongálókra, engedély nélkül gallyat szedőkre, fát vágókra, marhájukat beengedó'kre az inspector feljelentése alapján pénzbüntetés várt. A kétgarasnyi bírságpénzből az inspector is részesült. A behajtott marhák után járó hajtásbérnek pedig a 2

/s részét kapta. Az erdobeli kaszálók használatát a választott közönség határozatai szabályozták. Az inspectornak csak ezek megtartását és az itt folyó munkát kellett felügyelnie. Továbbá „...az inspectornak kötelességébe fog állni a sóstói egész alkalmatosságra felügyelni, hogy ott ügy az épületek mint egész alkalmatosság s az utak is nem csak tisztán, de a célnak is megfelelőleg tartassanak, s a kocsmáros se az engedett marháknál többet se pedig szabadon az alkalmatosság helyén eresztve behajtás terhe alatt ne tartasson..."

30 1825-ben Kováts Ferenc, majd Szmolár Mihály, 1826-1827-ben Huray János, az ezt követő években többek között Kováts Pál, Markó János, Hankovszky András volt erdó'inspector. A városi vagyon kezelői Aváros épületeire, kútjaira, eszközeire, marháira, takarmányára, matériáiéira, a naturalékra ügyelő és a város cselédeire felvigyázó két városgazdát is az éves tisztújításkor választották.

31 Az 1772-ben először megválasztott városgazda Jeger Mihály volt. 1820 után évente két főre volt szükség az e tisztséggel járó feladatok ellátására. Aváros vagyonának gondozását többek között Gráff Györgyre, Augusztin Mihályra, Szmolár Mihályra, Moravszky Mártonra, Súlyán Józsefre, ül. a Kováts és a Trsztyánszky nemes családok tagjaira bízták. A gazdák munkájukat 1835-ig a többi tisztségviselőhöz hasonlóan a hagyományok, az aktuális feladatok és a választott közönség határozatai alapján végezték. 1835-ben azonban írásba foglalták a több évtizeden át adott instrukciókat.

32 Eszerint egyik városgazdának mindig a városházán kellett tartózkodnia, hogy az adódó problémákat rövid időn belül megoldhassa, míg a másik szinte állandóan úton volt. A már említetteken kívül ugyanis a városgazdára hárult a lakosságra rótt terhek teljesítésének megszervezése is, így a heti szeres szolgálaté, amelyet a lakosok pénzben is megválthattak. A szekeres és lovas szolgálatban részt vevő városi, cúgos társasági és lakossági lovak ellátásáról is a városgazdának kellett gondoskodni, és minden kérdésre kiterjedő adminisztrációt készíteni (forspontról, vásárlásokról).

33 A gyalogszeres szolgálatra is ők jelölték ki a lakosokat. Továbbá ott kellett lenni egyikőjüknek a dézsmálás ellenőrzésére a mezőbírákkal és a kirendelt esküdtekkel a kaszálásnál, gyűjtésnél, hordásnál, s ügyelni a várost illető takarmány majorba szállítására. E munkákról is pontos számadást kellett vezetni: minden takarmányt szállító szekérre külön cédulát adni, feljegyezni a szekeres nevét. Hordás után az így készített lajstromot összehasonlították a majorgazda lajstromával, s ezáltal ellenőrizték a munkában részt vevőket. A városgazdák felügyelték a város marháinak, lovainak gondozását is. Az állatok ellátására a porciókba kötött szénát nyugtatvány ellenében a városi szénáskertre felügyelő kertgazdától, a gabonát ugyanígy a malominspectortól vételezhették. Ezeket is külön-külön kellett adminisztrálni a számadókönyvbe, mint ahogy a deputatiók vagy esküdtek által vett és a városgazdáknak felhasználásra átadott zabot is. A városgazdák munkája meglehetősen szerteágazó és nagy felelősséggel járó munka volt még azután is, hogy az igazgatásuk alatt álló városi konyha 1818-ban megszűnt, ill. feladataiknak egy részét átvette a comissarius. 12