Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

feladatok ellátására vásárbírákat. A bérelt pusztákon a pusztagazdák gondoskodtak a rendeletek végrehajtásáról, a közösség és a pusztát használó nyíregyházi lakosság állatainak gondozásáról. Mind a bírák, gazdák, mind az 1820-as évektől őket felügyelő', irányító inspectorok munkájukért fizetést, ún. salláriumot és esetenként deputátumot (termény, használati kedvezmény, vetés alá való föld stb.) kaptak. A város számára a legnagyobb jövedelmet a kocsmáitatás biztosította, így a haszonvételek közül ennek irányítására választották a legtekintélyesebb polgárokat. Már az 1750-es években is működő borbírók hatáskörét - a többi tisztségviselőhöz hasonlóan - a XIX. század elejéig csak az aktuális feladatok és az időszaki utasítások szabályozták. Ezek szerint gondoskodott a két borbíró az italvásárlásokról, azoknak a kocsmákba történő kiadásáról és az eladott italból befolyt jövedelmek ellenőrzéséről. Tevékenységükről a betelepülés utáni években a főbírónak, majd a XVIII. század végétől az electa communitasnak kellett számot adniuk. A kocsmáitatás szinte évről évre szélesebb körűvé válása és az általa biztosított jövedelem fokozásának igénye ösztönözte az elöljáróságot arra, hogy törekedjék az e tisztséggel járó feladatok és kötelességek minél pontosabb rögzítésére. Ezen kívül a gazdálkodó széknek a megalakulása után többlépcsőssé tették a fel adatirányítást és a visszacsatoló ellenőrzést azzal, hogy a döntést hozó testületek és a végrehajtó tisztségviselők közé beiktatták a számvevőségi, ún. controllériai hivatalt. Az ennek a képviseletében tevékenykedő, az éves tisztújításkor választott két borinspector hatáskörébe tartozott ezután a borbírák munkájának és a kocsmáitatással kapcsolatos teendőknek a közvetlen szervezése, irányítása, ellenőrzése. A város jövedelmének védelmét, az ellenőrzés hatékonyságának fokozását szolgálta az is, hogy az egyes tisztségviselőktől, így a borbíráktól, inspectoroktól is a XIX. század elejétől folyamatos, minden fontos részletkérdésre kiterjedő, írásbeli elszámolást követeltek meg.

10 A vett borokról, a vásárlással kapcsolatos kiadásokról, az elfogyott italmennyiségről, a kocsmárosoknak való borkiadásról stb. részletes jegyzőkönyvet kellett vezetni. Ennek alapján számolták ki ugyanis, hogy mennyi tiszta jövedelem illette a várost.

11 Az italvásárlásokat a választott közönség megbízásából a gazdálkodó szék által kinevezett deputatio vagy egyedi megbízások alapján az inspector, a helyi borok esetében a borbírák végezték. A kocsmáltatásból származó jövedelmek kezelése azonban a város pénzügyeit kezelő perceptor hatáskörébe tartozott.

12 Évi fizetéssel honorált munkájukat 1834 után egységes instrukció alapján végezték.

13 Az inspectoroknak kiadott utasítás szerint az italok vétele a választott közönség jogkörében maradt. A borbíráktól kapott jelentés alapján az inspector köteles volt a communitas gyűlését vagy annak tartásáig az elöljárókat tájékoztatni arról, hogy lehet-e a város kocsmáiban megfelelő áron elegendő italt kapni. A város főbíráját pedig a tudomására jutó engedély nélkül bort kimérő helyekről, az ún. kurta kocsmákról kellett informálnia. A város gyűlésében havonta tabelláriális jelentést volt köteles tenni az elfogyott és megmaradt ital mennyiségéről, a város tiszta hasznáról. Sőt részletes helyzetképet kellett adnia a kocsmákról külön-külön is. Az italok felvásárlása után a választott közönség meghatározta a különböző fajták iccéinek árát, majd a további gazdálkodást az inspectorra bízta. Miután ő végigkóstolta a beszállított hordó szilva- és gabonapálinkákat, saját belátása szerint dönthetett a megvásárlásáról vagy visszaküldéséről. A jónak és megtarthatónak ítélteket a jelenlétében akózták meg. Ezt követően a vásárlás hitelességét igazolva saját pecsétjével látta el a rendben talált hor7