Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

személyes felügyelete és irányítása alá tartozott. AXVIII. század végére azonban, mikor a város népessége sokszorosára nőtt, a földesurak által átengedett jogok köre bővült, a gazdálkodás pedig sokrétű lett, a fő-, ül. törvénybíró a sokasodó feladatok mellett egyre kevésbé volt képes a közösség gazdasági életének szervezésére. A feladatok megosztására 1792-ben már az úriszék is ösztönözte az elöljáróságot, s intette a bírákat, hogy a pénzügyek, kezelését adják át a városnak beszámolási felelősséggel tartozó perceptornak. 1793ban pedig a város maga is úgy látta a jövedelmekből fakadó bevételeit biztosítottnak, ha annak felügyeletét nem egy személy, hanem több tagból álló testület: electa communitas, azaz választott közönség irányítja és kezeli. „Ezen 1793. esztendőben Szent András havának 6. napján ezen Nyíregyháza város árendába bírván minden regálé beneficiumokat szükségesnek tanálta, hogy ezekből járni szokott jövedelmek annál jobb hasznával lehessenek, mely úgy lehet, hogy nem csak egy ember, mint a bíró, aki úgyis publicum dolgaival terheltetik azoknak kormányzására vigyázzon, de több communitasnak tagjai is tanácskozásban bizonyos esetekben concurráljanak. Ugyan avégre megújította régentén is úgy nevezni szokott electa communitast, azaz választott közönséget..."

4 A 40 fős választott közönség újraalakítására 1803-ban került sor, mikor a mezőváros egyik földesurától, a Dessewffyektől megváltakozott. Ekkor is csak azok helyére választottak azonban új tagokat, akik időközben meghaltak, vagy öregségük miatt nem tudták vállalni a megbízatást. Mind az 1793-as, mind az 1803-as választott közönség főként a jómódú parasztgazdákból alakult.

5 Megválasztásuk előtt vagy azt követően szinte mindannyian jelentős tisztségeket viseltek: többen fő- vagy vicebírók, perceptorok, sáfárok, a benefíciumok jövedelemkezelő bírái voltak. Majd csak az 1810-1820-as években kerültek be e testületbe a folyamatos bevándorlás eredményeképpen a városi társadalom egyre nagyobb hányadát kitevő nemes és nem nemes kézművesek, ill. a kereskedők és az értelmiségiek. A Károlyiakkal 1824-ben kötött örökváltságot követően a megváltozott körülményekhez igazodva a város gyűlése megerősítette a communitas eddigi jogait, sőt kimondta, hogy „...az egész város közönsége átallyán fogva lép azon helyre, amely helyet eddig a méltóságos uraság foglalt el. Innen a regálé benefíciumok és más minden egyéb, az egész közönséget közösen érdeklő jövedelmek is, a város közönsége dispositioja alá esvén, mindezen tekintetből, mind pedig azért is, minthogy a közjövedelmek úgyis közösek fognak maradni..."

6 A megváltakozott város 1826-os statútumtervezete nemcsak részletesen szabályozta az electa communitas jogkörét, lehetőségeit, hanem tagjaira nézve is rendelkezett. A város gazdálkodása továbbra is a választott közönség kezében maradt, melynek tagjai - a korábbiakhoz hasonlóan - megbízatásukat holtukig láthatták el. A megbízatás megvonására azonban lehetőség volt abban az esetben, ha büntetést maga után vonó vétket követett el valaki. Felfüggesztésére pedig akkor került sor, amikor egy-egy tag tisztségre emelkedett. Az egymással rokoni kapcsolatban állók sem lehettek egyazon testület tagjai. A megüresedett helyekre a járási főszolgabíró jelenlétében az éves tisztújításkor, de még a bírók és egyéb tisztségviselők megválasztása előtt került sor úgy, hogy a communitas minden jelölés nélkül, a szavazatok többségével döntött. Rendes tagoknak, ill. a tisztségre választottakat hivatali idejük alatt helyettesítő, ún. surrogatusnak választhatott a közönség a hazátlan zselléreken kívül minden rendű, rangú és vallású nyíregyházi lakost. A communitas létszáma is kibővült: a lakosok közül választott 40 főn kívül viselt tisztsége révén taggá vált a fő- és vicebíró, a tizenkét, főként igazság4