Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.

kifejtette az álláspontját és az indokait, nincs értelme azokat annyiszor ismételgetni, ahányszor a konzervatívok cáfolni igyekeznek. Azt azonban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy ha a főrendek többségének álláspontja győzedelmeskedne, akkor legalább a naplóban „legyen nyoma annak, miszerint voltak még ezen táblánál is egyének, kik előre látván ezen veszély komolyságát, hiába emelték szavukat". A nemzetek és kormányok ma már nem vívnak egymással véres küzdelmet — folytatta Batthyány. A nemzetek a törvényes haladás útjára léptek, és „reményöket a socialis reformba helyezték", velük szemben azonban a törvényesség álarca mögé bújtatott, machiavellista, kifinomult eszközökkel próbálják megszilárdítani hatalmukat és önkényüket a kormányok. Ilyennek nevezte Batthyány a magyar kormányt is, amikor kijelentette, miszerint a kormány „azon igyekszik, hogy alkotmányunkat, szabadságunkat, egész törvényességünket diplomatice megronthassa, és nem egyik vagy másik táblán, hanem az egész magyar alkotmányt egészen nullificálja"!

32 Válaszul a rendkívül kemény vádakra előbb a nádor, majd Apponyi György gróf próbálta Batthyányt és az egész ellenzéket rendreutasítani, sőt Apponyi még azzal is megfenyegette őket, hogy rendezni kell a felsőtáblát, és akkor nem lesz majd módja a kisebbségnek a többségi végzések ellen annyit akadékoskodni. Batthyány az alábbi kis tanmesével vágott vissza Apponyinak: „Volt egy gazdaasszony, ennek volt egy tunya szolgálója és egy friss kakasa; a szolgáló igen szerette az alvást, munkához fogni éppen nem akart, úgyhogy a gazdaasszony kénytelen volt minden istenadta nap szolgálóját munkához serkenteni, ezt pedig akkor szokta tenni többnyire, mikor a kakas kukorikolt. Ezen persze igen bosszankodott a szolgáló, s azt reménylvén, hogy majd ha a kakas többé nem él, ő folyvást fog aludhatni, és munkálata után nem lesz kénytelen nézni — biz az megölte a kakast; hanem mi történt? A gazdaasszony, kinek álma könnyű volt, bizony most már nem bízva kakasában, maga ébresztette fel szolgálóját, és pedig még korábban, és sokkal komolyabb módon, mint eddig — s így a szolgáló ahelyett hogy nyert volna, károsodott ezen rossz tette által. Ezen példabeszédnek applicatiója az, hogy a gazdaasszony [a] nemzet, a tunya szolgáló a nemzetnek tespedő, vagyha jobban tetszik, fontolva haladó része, a friss kakas — bíz az csak az oppositio. Ezt a szegény oppositiót, hogy mélt[óságos] gr[óf] Apponyi György jószívűségénél fogva nem akarta megölni, elhiszem, de legalább kosarat akart kötni szájára." Batthyány határozottan visszautasította a felsőtábla ilyen szellemű rendezését, mondván: „semmiféle úgynevezett coordinatiónak [...] nem fogok engedelmeskedni, miszerint az teljes szólásszabadságomat korlátozná".

33 Miután a főrendi ellenzék továbbra is a rendek törvényjavaslatát támogatta, a szabad királyi városok rendezését és szavazati jogát illető kérdésekben csaknem az országgyűlés végéig fennmaradt az alsótábla és a felsőtábla többsége közötti véleménykülönbség. Ekkor azonban a törvényjavaslat teljes elvetése miatti félelmében az alsótábla engedményekre, a konzervatív főrendek módosító javaslatainak legalább részleges elfogadására kényszerült. Amikor az ezt tartalmazó 7. rendi üzenet a főrendek elé került, Apponyi kárörvendően jegyezte meg, hogy íme, a mágnásellenzék elszigetelődött. így válaszolt erre az 1844. október 3-i ülésen Batthyány: „Mi nem elszigetelődve léptünk fel azon elvek mellett, melyeket mai nap is védtünk, mert mellettünk volt a nemzet képviselőtáblájának többsége, mellettünk volt — úgy kell hinnünk — a nemzetnek majdnem közakarata." Nem a főrendi ellenzék szégyene az, hogy az alsótábla megváltoztatta a véleményét, mert —jelentette ki Batthyány az egész mágnásellenzék nevében — „mi elveink mellett állhatatosan és szilárdan megállapodtunk".

34 12