Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - MÉRLEG - A magyar állam szervei 1950–1970 című lexikon mibenlétéről és hasznáról / 92–95. o.

nevének elidegeníthetetlen részei. Ezért a kronológiában és a mutatóban is teljes névvel szerepelnek. Az egymást betűrendben követő szócikkek esetében azonban e névrészek hátravetéséből az az előny származik, hogy a tematikailag együvé tartozó szócikkek nem szóródnak szét a hatáskört, területi illetékességet jelző szó kezdőbetűje szerint a könyv legkülönbözőbb pontjaira, hanem mintegy önmutató rendszert alkotva, a tényleges feladatkörre utaló második tag alapján rendeződnek. A recenzensek által hozott példánál maradva szerintünk nem csak bosszúság származik abból, hogy a műemlék-felügyelet vagy a bányarendészet különböző területi illetékességű szerveit egymás mellett találja az olvasó. Ami a típusszervek nevének alakját, a többes szám jelének zárójelben való elkülönítését illeti, ez abból a megfontolásból ered, hogy a rendeletek ugyan egyszerre hoznak létre egy szervtípust, de az állampolgár mindig az egyedi szervvel (tehát mondjuk a Tatabányai Kerületi Bányarendészeti Felügyelőséggel találkozik). Sok esetben a jogszabályok is hol egyes számban, hol többes számban említik a szervet. Az általunk alkalmazott megoldásban tehát e kettősség tükröződik. Nem vitatjuk, hogy a recenzensek egyes észrevételei tényleges hibákra hívják fel a figyelmet (jogszabályok nem egységes jelölése, egyes esetekben az előző kötetekben levő szócikkekre történő utalás hiánya, az egyes szócikkek felfogásbeli egyenetlenségei), meggyőződésünk azonban, hogy ezek a túlnyomórészt technikai jellegű hiányosságok a lexikon használhatóságát érdemben nem érintik. Nem a magunk mentségére mondjuk, de jó néhány nagy rátörő vállalkozás kudarcán okulva, hogy többet ér egy hibáktól ugyan nem mentes, de legalább létező és kézbe vehető kézikönyv, mint egy soha el nem készülő és meg nem jelenő remekmű. Bízunk abban, hogy ezt a vélekedést — ugyanúgy, ahogyan Meznerics Iván és Torday Lajos hibáktól ugyancsak nem mentes művével kapcsolatban ez már vitathatatlan — a kötetet használó kutatók, mindenekelőtt pedig a levéltárosok maguk is alátámasztják. 95