Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - MÉRLEG - Szekeres József–Tóth Róbert: A hiánypótló közigazgatási lexikon hiányosságairól: A magyar állam szervei 1950–1970. Bp., 1993 / 86–91. o.

nos az „értelemzavarás" kritériumait nem közlik, így a felhasználó hosszas keresgélésre van kárhoztatva. A hátravetések miatt egyes címszavakból több is található, mint pl. a műemléki felügyelőségekből, s csak a zárójeles hátravetésből tűnik ki, hogy az egyik budapesti hatáskörű szerv, míg a másik országos. A szócikkek címadásának és címírásának ellentmondásai, következetlenségei között említendők az egyes szervtípusokat bemutató szócikkek esetei. Ezeknél nem kisbetűs címadás történt, hanem mivel a lexikonban — eltérően az általánosan érvényesülő gyakorlattól — minden címszó nagybetűs címmel szerepel, holott ez a megoldás csak az egyes szervek nevénél indokolt, a szerkesztés során eléggé mesterkélt módon a szervtípusok neveit tulajdonnév formájában nagybetűkkel írták le és szögletes zárójelben a többesszám jelzését hozzátéve történik formálisan utalás arra vonatkozóan, hogy a következőkben nem egy szerv, hanem egy szervtípus ismertetése következik. Ahelyett, hogy több azonos szerv ismertetésénél kisbetűs szervtípus nevet használtak volna, a tévesen értelmezett és szükségtelen egységes nagybetűs szócikk címírás követelményének eleget téve, átformált, az életben ritkán előforduló szervneveket alkottak, pl. „BÁNYARENDÉSZETI FELÜGYELŐSÉG(EK) (KERÜLETI)", vagy „BANYAMÜSZAKI FELÜGYELÖSÉG(EK) (KERÜLETI)". E szócikk címek pontatlanoknak tekinthetők, miután egyetlen bányafelügyelőség soha sem létezett, hanem egyszerre szervezték meg mind a hét bányakerületi felügyelőséget. A természetes címszóírási megoldás az lenne, hogy a szervtípus nevét kisbetűs, többesszámos változatban használnák. Nem indokolt a kerületi jelző zárójelben hátravetett megadása sem, mert a kerületi felügyelőségek létrehozásáról intézkedő jogszabály kifejezetten kerületi hatáskörű szervek megalakításáról intézkedett. Nem világos, mi indokolja a szervtípusok ismertetésénél az értelemzavaró nagybetűs címírást, a többesszám zárójelbe helyezését, s végül a szervek hatáskörére utaló jelzők, vagy helyesebben névrészek zárójeles hátravetését. A szócikkek tartalmát tekintve kétféle változattal találkozhatunk. Az első, gyakrabban előforduló szócikktípus főként az adott szerv működésére vonatkozó jogszabályok felsorolását és általánosságban a szerv hatáskörének ismertetését tartalmazza. A ritkábban előforduló másik szócikkfelépítési megoldás már nem csupán szervismertetést, hanem a szerv működésére vonatkozó, a szerző által fontosnak vagy jellemzőnek vélt adatokat is közöl. Az országgyűlésről írt szócikkben a parlament eltorzult működésére utaló, kuriózumszerűen kiválogatott törvények némelyikét is megtalálhatjuk. Vannak olyan szócikkek, pl. BM Ütlevélosztály, vagy a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal, amelyekben túltengő részletességgel ismerhetők meg az útlevélkiadás és az idegenrendészet korabeli eljárási szabályai, kivételek és rendhagyó esetek, amelyek önmagukban tekintve ugyan érdekesek és újszerűek, de messze meghaladják a kötetben szereplő más, lényegesen fontosabb szervek szócikkeiben található ismertetéseket. A két végletet képező megoldással szemben, véleményünk szerint, sikeresebbnek tekinthetők az ügyészségek, az ügyvédi intézmények vagy az üzemi tanácsok szócikkeiben alkalmazott szerzői felépítési módozatok. A „Bevezető"-ben, igen helyesen, a szerkesztők összefoglalóan ismertetik a korszak minisztériumainak szervezeti egységeit és feladatkörüket. Véleményünk szerint, akár e kötetrészben is, alkalmat lehetett volna találni a „szocialista" korszak vezető állami közigazgatási tisztségviselőinek, az elnöki tanács elnökének, tagjainak, a minisztertanács elnökének és helyetteseinek, a minisztereknek, az állam- és tárca nélküli minisztereknek, helyetteseiknek stb. a feladatairól és hatáskörükről rövid összefoglaló ismertetés közlésére. A sorozat 89