Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Két könyv Bécs és Magyarország kapcsolatainak történetéről: Oppl, Ferdinand–Perger, Richard: Kaiser Friedrich III. und die Wiener 1483-1485. Wien, 1993.: Perger, Richard: Das Palais Esterházy in der Wallnerstrasse zu Wien. Wien, 1994 / 81–83. o.

Két könyv Bécs és Magyarország kapcsolatainak történetéről Oppl, Ferdinand-Perger, Richárd: Kaiser Friedrich III. und die Wiener 1483—1485. Briefe und Ereignisse wahrend der Belagerung Wiens durch König Matthias Corvinus von Ungarn. Franz Deuticke, Wien 1993. 119 pag. Perger, Richárd: Das Palais Esterházy in der Wallnerstrasse zu Wien. Franz Deuticke, Wien 1994. 91 pag. Már alig-alig hihető, hogy Mátyás király oly sokoldalúan feldolgozott bécsi uralmával összefüggésben új források bukkannak fel az osztrák levéltárakban. Egy, a közelmúltban megjelent regesztagyűjtemény azonban legalábbis korrigálni látszik ezt a vélekedést. Richárd Pergernek, az osztrák főváros középkori története fáradhatatlan kutatójának és kitűnő ismerőjének a Haus-, Hof- und Staatsarchivban a birodalmi levéltárak együttesében, az ún. Fridericiana állagban, azaz a III. Frigyes uralkodása idején keletkezett iratok között sikerült egy különcsomóra bukkannia, melyben 73, mindeddig ismeretlen iratot talált a Bécs 1485. évi ostromát megelőző időből. Perger és Ferdinánd Oppl, a Bécs Városi Levéltár igazgatója nemcsak rövid idő alatt feldolgozták a fellelt iratokat, de kiegészítve a korábban már publikált oklevelek regesztáival újra hozzáférhetővé tették a magyar történelem szempontjából is oly fontos évek forrásait. A bevezető, amely messze túlmutat a kiadástechnikai információk közlésén, áttekinti azokat a politikai viszonyokat, melyek a 15. század folyamán a térséget jellemezték. Érthető részletességgel ábrázolták ezen belül is a Mátyás és III. Frigyes között kialakult konfliktushelyzetet, amely végül az 1483-ban kezdődött nyílt háborúhoz vezetett. A harcok folyamán Bécs és környékének védelme központi kérdéssé vált, ámde mint a most először publikált iratokból kiderül, a császár és főtisztviselői korántsem tettek meg mindent a város megtartásáért, azt lényegében ráhagyták a városi magisztrátusra és néhány zsoldoskapitányra. Ily módon Klosterneuburg már 1483. április 11-én a magyar uralkodó csapatai kezére került. (15.) Június 5-én a bécsi tanács arról tájékoztatta a császárt, hogy Mátyás sógorát nevezte ki Ausztria helytartójává és néhány osztrák főnemes már le is tette előtte a hűségesküt. Nyílt titok, írták, hogy a király kapcsolatban áll a törökökkel is, akiknek betörésétől Magyarországra igencsak fél. (34.) Az éhségről és a zsoldosok fizetetlenségéről szóló panaszok sem szüneteltek egyetlen pillanatra. (87., 103.) Az ostrom érthető módon a városi lakosság menekülését, elvándorlását eredményezte. Számottevően visszaesett a kereskedelem és a szőlőművelés is, noha az ellenségeskedések kezdetén a bécsi polgárok kérték a császárt, hogy zsoldosvezérei ne akadályozzák a külföldiek kereskedelmét a helybeliekkel, illetve más idegenekkel, mert az éhséget és pénzszűkét idéz elő. (19.) Mint több példa is tanúsítja, kérésük nem talált meghallgatásra. (65., 115.) Különösen érdekes ezzel összefüggésben a 63. szám alatt közölt regeszta (1483. augusztus 30.), amely arról tudósít, hogy Bécstől északnyugatra, Stockerauban magyar csapatvezérek útlevelével közlekedő iglaui kereskedőket tartóztattak le. 1483 őszén viszont a bécsiek egyezségre jutottak az ostromló sereggel a környékbeli bortermésnek a városba történő szabad beszállításáról. (75. sz. — 1483. október 17.) 81