Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: A Magyar Országos Levéltár küldöttségének tapasztalatai Hollandiában / 57–62. o.

A városban van a már említett tartományi levéltár is. A levéltár a városi közigazgatás része, mint a közigazgatási hivatal egyik alosztálya. Talán ennek is köszönhetően a levéltár technikailag és személyileg egyaránt jól ellátott. 3500 folyóméter terjedelmű iratanyagát 30 fős munkatársi gárda gondozza, 7 felsőfokú végzettségű levéltáros és 2 szakképzett könyvtáros mellett 8 középfokú végzettségű munkatárs dolgozik. Alkalmaznak még — a holland jogszabályok erre kötelezettséget írnak elő — csökkent munkaképességűeket (8 főt, pl. a fotólaborban a mikrofilmezést végzik), valamint rehabilitációs céllal átmenetileg munkanélkülivé vált embereket (5 főt, ők adják a segédszemélyzet egy részét). Az iratokon kívül"" 500 000 felvételnyi mikrofilmtáruk, jelentős fényképgyűjteményük és térképtáruk is van. Időnként várostörténeti kiállításokat rendeznek, és fő tudományos feladatuknak tartják a város történetének feldolgozását, mely kiadványsorozat néhány kötete már meg is jelent. Utunk utolsó napján a Holland Államvasutak utrechti, valamint a Heineken Sörgyár amszterdami archívumát tekintettük meg. Bár mindkét archívum tagja a Holland Gazdasági Levéltárosok (amúgy nem túl nagy számú) Egyesületének, igazán jól szervezett archívumról egyik esetben sem beszélhetünk. A Holland Államvasutak decentralizált iratkezeléssel, szervezeti egységenkénti irattározással dolgozik, átlagosan 5 éves megőrzési idővel. Bár van központi irattára (ún. történeti irattár), levéltárosuk állandó küzdelmet folytat az iratok értékes részének megmentéséért. Irattári tervet nem használnak, csak a legfontosabb dokumentumokat őrzik meg. Az Államvasutak mai vezetése nem kívánja a történeti irattár egészét megtartani, ezért folyamatban van a történeti iratok egy részének átadása az utrechti tartományi levéltárnak. Erre törvényi kötelezettség nincs, vállalati iratokat a levéltárak csak felajánlás alapján őriznek. Fontos megjegyezni, hogy az iratátadás itt is csak rendezett iratanyag megléte esetén, jegyzékelve, segédletekkel ellátva történhet meg. A Heineken Sörgyár archívuma tulajdonképpen a múzeum egy része. Ez annyit jelent, hogy a múzeum raktárában a különböző tárgyi emlékek, söröscímkék, plakátok közt elszórva találhatók fontos írásos dokumentumok, egyes sorozatok (mérlegek, jegyzőkönyvek stb.). Irattári tervet itt sem használnak, az őrzési időket elsősorban az ügyviteli érdek határozza meg. A Heineken múzeumát megtekintve érthetőbbé vált az iratok jelentőségének háttérbe szorulása. A múzeum — melynek termeit hatalmas sörérlelő tartályokban rendezték be — elektronikus tárlatvezetéssel működik, egy-két írásos dokumentum kivételével a tárgyi emlékek és főként a képi megjelenítés segítségével. Két teremben különféle elrendezésű televízió képernyőkön számítógép vezérelte filmbemutatót láthattunk, egyrészt a sörgyártás folyamatáról, másrészt a Heineken világpiaci szerepéről. Mindkettő kiválóan megtervezett, lenyűgöző hatású program volt. Persze levéltárosként kissé szomorúan állapíthattam meg, hogy a multimédia korában a papíralapú dokumentum már kiállítási tárgyként is egyre inkább visszaszorul. Beszámolómban hollandiai tapasztalataimból azokat a területeket emeltem ki, melyek véleményem szerint magyar részről a holland Állami Levéltári Szolgálat és a Magyar Országos Levéltár kapcsolatainak alapjait képezhetik. Ügy vélem, mind a holland levéltárügy technikai, mind a holland levéltáros kollégák szakmai felkészültsége alapján — ha a vállalati archívumok terén nem is

6 — az Állami Levéltári Szolgálat, a községi, városi levéltárügy területén nagyon sok hasznos tapasztalat szerezhető. Haraszti Viktor 61