Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - KILÁTÓ - Rumschöttel, Hermann: A levéltáros mai feladatai és hivatásképe: széljegyzetek német szemszögből / 43–49. o.

folyamatosan újabb szakmai kapcsolódási pontokat keressenek a különböző intézménytípusok között. Engedjék meg, hogy ezen a helyen néhány szót szóljak az 1946/47-ben alapított Német Levéltáros Szövetségről, amelynek az elmúlt nyolc évben az elnöke voltam. A Szövetségnek ma körülbelül 2000 tagja van, s nyolc szakmai szekcióra tagolódik, amelyek a következők: állami levéltárak, önkormányzati levéltárak, egyházi levéltárak, magánlevéltárak (többnyire nemesi, uradalmi levéltárak), gazdasági levéltárak, a parlamenti és politikai pártok levéltárai, a médiák (sajtó, rádió, televízió) levéltárai, az akadémiák és egyetemek levéltárai. Levéltári szakmai kérdésekben a Levéltáros Szövetség a törvényhozás és közigazgatás, a politika és a társadalom, valamint a nyilvánosság és a médiák részére az elsődleges tárgyalópartner. A Német Levéltáros Szövetségnek nincsenek szakszervezeti jellegű célkitűzései, hanem tevékenységének központjában a levéltári szakmai feladatok és a levéltárosi hivatással összefüggő képzési célok állnak. A Szövetség rendezi az évente sorra kerülő Német Levéltári Kongresszust, kiadja a Szövetségi Köztársaság, Ausztria és Svájc levéltárainak címjegyzékét és levéltárosainak névtárát, társkiadója a „Der Archivar" című negyedéves szaítmai folyóiratnak és elősegíti a levéltári területen a nemzetközi kapcsolatok kibontakozását. A Szövetség szakmai szekcióinak és tartományi csoportjainak szakmai rendezvényei fontos szerepet töltenek be az információk és szakmai tapasztalatok cseréjében, s egyidejűleg a folyamatos továbbképzést biztosítják. A Szövetség működését lényegében a tagsági díjból finanszírozzák, csupán a különleges jellegű tevékenységekhez, pl. a nemzetközi kapcsolatok ápolására részesül alkalmanként a szövetségi vagy egyes tartományi kormányok részéről támogatásban. A Szövetség fontos szerepet vállalt 1989/90-től a két német levéltári szervezet egyesítésének, folyamatos összenövése elősegítésének folyamatában. Évszázados feladat volt és ma is annak tekinthető, hogy biztosítsuk az NDK történeti forrásainak megőrzését, azaz gyakorlatilag megteremtsük ezen iratanyag levéltári kezelésbevételének, feltárásának és használhatóvá tételének intézményi, személyi, anyagi és szervezeti feltételeit.

4 A kezdetben jelentkező hatalmas raktári, technikai és személyi problémák ellenére ma már megállapíthatjuk, hogy jelentékeny hányadát sikerült biztonságba helyezni azoknak a történeti forrásoknak, amelyek az állampártnál és annak tartozékszervezeteinél, a titkosrendőrségnél és a szűkebb értelemben vett állami területeken keletkeztek. Az irathiányok mennyisége és az iratok keveredettségének mértéke egyébként kisebb, mint azt egy ilyen radikális államitársadalmi fordulat után várni lehetett. A Német Szocialista Egységpárt iratanyagát, valamint a volt NDK többi társutaspártjának és tömegszervezetének írásos hagyatékát, amennyiben azok állami feladatok gyakorlása során keletkeztek, a Szövetségi Levéltárban egy korlátozott közalapítvány keretében kezelik. (Az alapítvány neve: Az NDK pártjai és tömegszervezetei levéltárának alapítványa.) A Szövetségi Levéltárnak ezenkívül sikerült számos olyan szervezet anyagának archiválásáról megállapodást kötni, amelyek nem láttak el állami feladatokat, de írásos hagyatékuk mégis nagy jelentőségű (ilyen pl. a szakszervezeti szövetség, a Német— Szovjet Baráti Társaság, a Kultúrszövetség stb.). A Német Szocialista Egységpárt területi vezetőségeinek 111. a területi pártarchívumoknak az anyaga az utódpárttal, a Demokratikus Szocializmus Pártjával kötött megállapodás alapján a tartományi levéltárakba került. Az egykori Állambiztonsági Minisztérium anyaga — miután az NDK minisztertanácsának 1989. decemberi határozatának végrehajtását az Állambiztonsági Minisztérium iratainak megsemmisítéséről a polgári bizottságok aktivitása 46