Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Csombor Erzsébet: Leblancné Kelemen Mária (1931–1995) / 103–105. o.

következő év elején pedig az édesanyja — ismét munkahelyváltásra kényszerítették. 1984-től a Komárom Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó Tatabányai Munkásmozgalmi és Ipartörténeti Múzeum munkatársa lett. Szívbetegsége azonban már 1985-ben kiújult. Hosszú betegállomány és kórházi kezelés után, 1986-ban nyugdíjba ment. Amikor a '90-es évek elején a KomáromEsztergom Megyei önkormányzat Levéltára és Tatabánya Megyei Jogú Város vezetése a Tatabányai Fióklevéltár létrehozása mellett döntött, egyértelmű volt, hogy a helyi munkatárs kizárólag Leblancné dr. Kelemen Mária lehet, örömmel vállalta a feladatot és bámulatos energiával, nyugdíjas voltát meghazudtoló intenzitással látott munkához. Rendezte az iratanyagot, kiszolgálta a különböző helytörténeti témákban a fióklevéltárhoz forduló kutatókat, szakdolgozatírókat, intézte a kárpótlási ügyeket, a munkaidő igazolási kérelmeket, szervezte és tartotta a helytörténeti órákat, hiszen mindig fontos volt számára, hogy a történelem iránt érdeklődők, a tanárok, diákok megismerjék az intézményt. Ezt a célt szolgálták a 24 ÖRA című megyei lapban viszonylag rendszeresen megjelenő írásai, a kis helytörténeti kiállítás a folyosón és a gondosan ápolt kapcsolat a Pedagógiai Intézettel. Ebben a sokrétű munkában kezdetben egy, majd két munkatárs segítette. A fióklevéltár technikai felszereltségének biztosítása érdekében minden követ megmozgatott, csakúgy mint az önálló levéltár megteremtéséért. A megyei levéltárral egyébként jó volt a kapcsolata. Igényelte, hogy a fióklevéltárat a megyei levéltár szerves részének tekintsük, és részt vállalt a megyei levéltár tudományos munkájából is. Szerepelt a Levéltári Napon, írásai jelentek meg a LIMES-ben és más helyi folyóiratokban. Ma is fülembe cseng a hangja „összeírtam a megbeszélendők listáját ..." Látom izgalomtól csillogó szemét a vágsellyei utazás, a szlovákiai kollegákkal történt kapcsolatfelvétel előtt. Vendégváráskor, a csomagok összeállításakor megtapasztalt gondosságában, mindenre kiterjedő figyelmében mindig bízhattam. A kint töltött egy-egyhetes kutatások alatt igazán felszabadultnak láthattuk, hallhattuk őszintén, szívből nevetni, de magáról akkor sem beszélt. Motorja volt a fióklevóltári szakkönyvtár kialakításának, valamint a Tatabánya várossal és elődközségeivel kapcsolatos dokumentumok felkutatásának és gyűjtésének nemcsak a Nyitrai Körzeti Levéltárban, hanem a Magyar Országos Levéltárban is. Vezetői ambíciói nem voltak. A fióklevéltár önállóvá válásának idején csak az átmeneti időszakra vállalta a megbízást az igazgatói pozícióra, a munkájára, a folyamatban lévő kutatásaira hivatkozott. Egy vele készült interjúban mondta: „Sokat dolgoztam, élveztem és szerettem, szeretem a munkámat." Valóban, ha áttekintjük életútját, azonnal szembetűnik, hogy a nehéz élethelyzeteken új és újabb feladatok vállalásával jutott túl. Szakmai kapcsolata a Nógrád Megyei Levéltárral, onnan való eljövetele után sem szakadt meg. E kapcsolat keretében elsősorban a Madách kutatásokban tevékenykedett. A Madách-díjat 1988-ban kapta meg, az ajánlást ez az intézmény tette. A. Varga László igazgató a következőképpen méltatta munkásságát: „A legtöbb új ismeretet ebben a vonatkozásban (Madách Imre közéleti tevékenységére vonatkozó dokumentumok felkutatásában és publikálásában) eddig is Leblancné Kelemen Mária munkássága révén szerezhettünk. Legutóbb éppen 1984-ben jelent meg ^Madách Imre dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban« címmel kötete az Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból című sorozatunk 13. darabjaként, melyben a pályázó a megyei levéltárban található s a Madách Imrére vonatkozó összes lényeges forrást a kritikai közlés kívánalmainak megfelelően adta közre, vagyis az egyes dokumentumokat bő jegyzetanyaggal látta el, amelyből úgy a forrás keletkezéstörténetére, mint az abban előforduló személyek és helységek szerepére, történetére kimerítő információt nyerhetünk. A kötetről eddig megjelent írásbeli méltatások külön ki104