Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület igazgatása 1745–1876. Szolnok, 1995 / 92–94. o.

Bánkiné Molnár Erzsébet a jászkun igazgatási testületek és végrehajtó szervek szervezeti és funkcionális fejlődését az adott korabeli vármegye és önkormányzati viszonyokba ágyazva, azokkal összehasonlítva mutatja be. A jászberényi központú Jászkun Kerület legfőbb testületi szerve, a generális congregatio (élén a nádori főkapitánnyal) eltért annyiban a vármegyék nemesi közgyűlésétől, hogy itt minden helység küldöttséggel képviseltette magát (hasonlóan a Hajdú Kerülethez). Az egyes kerületek közgyűlései (élükön a kerületi kapitányokkal) egy-egy kerület ügyeit intézték. A tisztségviselők (kapitányok, adószedők, jegyzők, ügyészek, számvevők stb.) a legvagyonosabb redemptus családokból kerültek ki. Volt arra is példa, hogy 1790—1840 között egy családból (kunszentmiklósi Bakyak) 25 alkalommal jelöltek különböző tisztségekre. A helységek bíráskodását, közigazgatását, gazdaságirányítását — hasonlóan más magyar városokéhoz — a havonta általában kétszer ülésező, választott szenátorokból álló tanács végezte. A belterjességre jellemző, hogy a szenátorságra megválasztott és ezt a tisztséget a halálukig viselt tanácsnokok hivatali idejére akad 40—50 éves példa is. A lakosok szélesebb körét képviselő külső tanács annyiban különbözött más városok hasonló testületi szerveitől, hogy élükön soha nem állt külön vezető, nem tartottak külön tanácskozásokat. Abban megegyeztek viszont, hogy hatáskörük, szerepük másodlagos maradt. A szerző megállapítása szerint „a választottak társadalmi származásából eredően a két testületi szerv — a szenátus és a külső tanács — lényegében ugyanazoknak az érdekét képviselte és szolgálta". Sajátosnak tekinthető a helységek élére évente választott főbírók helyzete is, mert „a vármegyék mezővárosainak bíráival, ha nem is jelentősebb, de komplexebb hatalom volt a kezükben . .. ugyanis a bírói hatalom kiterjedt a településen élő nemesekre is". 1848-ban a Jászkun Kerület mint önálló törvényhatósággal rendelkező kiváltságolt közigazgatási egység, igazgatási módszereiben és az igazgatás szerkezetében részben a vármegyékéhez, méginkább a szabad királyi városokéhoz igazodott. Bánkiné Molnár Erzsébet rávilágít, hogy ,,a választójog népképviseleti kiterjesztése a Jászkun Kerület felfogásában lényegében a privilégium által 1745-ben megadott általános, szabad választáshoz való visszatérést jelentette. S az évszázados hagyományoknak megfe'elöen ezt a szabad választói jogot igyekeztek most is a redemptusokra és utódaikra korlátozni''. A Bach-rendszerben a Hármas Kerület egysége nem maradhatott változatlanul, az egyes kerületek helyett és belől 5 (később tí) járás alakult, az egyes helységek igazgatási rendszerének változatlanul hagyása mellett. Az államhatalom, mely már az 1745-ös redemptiótól igyekezett nagyobb teret nyerni a kiváltságokkal körülbástyázott, a hagyományokra és a szakszerűségre alapozott Jászkunságban, igazán ekkor mérte a legsúlyosabb csapást a kiváltságos kerületre, az önkormányzat korlátozásával, az állami adóhivatalok és csendőrség megszervezésével. Az úrbéri kárpótlással járó anyagi terheket rárótták a kerületekre, holott itt a sajátos és bonyolult birtokviszonyok miatt azt nem lehetett alkalmazni. A kiegyezés után világossá vált, hogy az anyagi függetlenségét teljesen elvesztett és a 25 község önkormányzatának egyetemeként megjelenő kerület mint törvényhatóság nem illeszthető a polgári közigazgatást szervezetbe. Minthogy az önálló jász megye, kiskun megye és nagykun megye megszervezését célúi tűző elképzelések nem voltak életképesek, a nagy hagyományú kiváltságos kerületek önállóságának védelmezőinek is bele kellett törődni abba. hogy 1876-ban megszűnt a Jászkun Kerület és területét más vármegyékbe olvasztották. A szerző a kiváltságos kerület utóéletéről megállapítja, hogy ,,a megszűnés után a birtokjog és az öröklési rend jászkunsági sajátosságai a tételes jogból átkerültek a szokásjogba, ahol nyomai még napjainkban is felfedezhetők". Bánkiné Molnár Erzsébet sokoldalú, bő adatsorokat, jól hasznosítható táb93