Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Bikki István: A Belügyminisztérium Központi Irattára / 58–71. o.

voltak elhelyezhetők; a többi központi szerv (országos parancsnokságok, főosztályok és önálló osztályok) 3 évnél régebben irattározott titkos és nem titkos iratait. A BM központi szerveinek a 3 évnél régebben irattározott irataikat, a már idézett 25/1. számú miniszterhelyettesi utasítás alapján, 1958. szeptember 15. és december 31. között kellett selejtezniük és rendezniük. Az 1958-ban végrehajtott selejtezési munkálatokat tükröző jegyzőkönyveket eddig nem sikerült felkutatni. A Belügyminisztérium Titkárságának vezetője a továbbiakban 1960-ban és 1972-ben is rendelkezett az iratok selejtezésének rendjéről. (10—130/1960. és 10—350/1972. sz. alatt.) Mindkét utasítás megemlíti, hogy a végrehajtandó iratselejtezéseket az illetékes levéltárral is jóvá kell hagyatni. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években a Központi Irattárban kezelt iratokban is végrehajtottak selejtezést. Ennek tényét általában az Irattárba adó szerv által készített átadás-átvételi jegyzékre utólag, a végrehajtást követően jegyezték fel. A jegyzékek alapján a kiselejtezett iratok mennyisége általában nem rekonstruálható. Helyenként az időpont meghatározása is lehetetlen. A fent leírt eljárási rendben történt néhány érdekesebb, ill. fontosabb anyagegyüttes kiselejtezését az alábbiakban érdemes megemlíteni. Feltehetően a hatvanas évek elején került kiselejtezésre a Közbiztonsági Örizetet Végrehajtó Országos Parancsnokság (KÖVOP) 1957—1960. évkörű minősített és nyílt iratokat tartalmazó irategyüttese. A BM III/2. osztálya 1965. december 8-án adta át a Központi Irattárnak a 192 személynél tartott házkutatást követően lefoglalt, többnyire magánlevelezést és fényképeket tartalmazó anyagokat. A névsorban többek között Brankov Lázár, Heltai György, Klein Antal, Noel H. Field, Mód Péter, Szász Béla, Révay Kálmán és Ries István neve szerepel. ,,A benti személyeket a BM Panasziroda által — bejelentőzés útján — felszólították az átvételre, azonban a benti személyek nem jelentkeztek.' Ezt követően az iratokat 1974. november 13-án kiselejtezték. A BM III II. és III III. Csoportfőnöksége a hetvenes évek folyamán többször adott át iratokat az Irattárnak, általában meghatározva azt az időpontot is, amikor azok „megsemmisíthetők". Az 1960. és 1978. között keletkezett, többnyire minősített iratok B(izalmas) elszámolási nyugtákat, valutaügyre, ill. SZT illetményekre vonatkozó iratokat tartalmaztak. (Ezek egy része a jogutódokhoz került.) Jegyzőkönyv alapján kerültek viszont kiselejtezésre 1972-ben a BM Központi Panasziroda 1987—1971 közötti iratai. A Központi Irattár őrizetébe került azon csomagokat, melyeken a selejtezhetőség időpontja feltüntetésre került, az Irattár munkatársai az 1980-as években feladataikat az előírásoknak megfelelően — csomagok felbontás nélküli zsákolása és zúzása — teljesítették, és az átadás-átvételi jegyzőkönyvekben jelölték a selejtezés megtörténtét. A fenti példákból is megállapítható, hogy a Belügyminisztériumban végrehajtott iratselejtezések során nemcsak a jogszabályok, de a belső utasítások, körlevelek előírásait sem mindig vették figyelembe. Az ilyen irányú murikálatoknál a levéltári szempontokra nem ügyeltek, ennek megfelelően a gyűjtőkörileg illetékes levéltárat nem hallgatták meg, s feltehetően a kor hivatalos politikai felfogásának, irányítási rendszerének megfelelő, nem mindig következetes, de általában jellemző éberségi szempontokat vettek figyelembe és ültették át a gyakorlatba. Ez annak ellenére igaz, hogy helyenként levéltári szakember is részt vett a selejtezések ellenőrzésében, de a személy általában a Belügyminisztérium konkrét kérésének megfelelően került kijelölésre. 62