Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Hudi József: Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben: Benda Kálmán emlékének / 38–46. o.

stádiumában, amikor már szégyellnivaló volt az analfabetizmus, kisebb az esélye annak, hogy valaki keresztet írjon, amikor „valamennyire" tudott írni. Hogy mennyire, azt csak egyénenként lehetséges vizsgálni. Ha tömegesen maradtak fenn adatok, melyek egyazon nézőpontból, felosztási alapról vizsgálhatók — e lehetőségtől magunkat megfosztani nem tanácsos. Bele kell nyugodnunk azonban abba, hogy tudásunk e témában még a legtökéletesebb mérési módszerek révén sem lehet teljes. JEGYZETEK 1 Rudolf Schenda: Volk ohne Buch. Studien zur Sozialgeschichte der populáren Lesestoffe. 1770*—1910. Frankfurt am Main, 1970. Reinhard Wittmann: Der lesende Landmann. In: Der Bauer Mittel- und Osteuropas im Sozio-ökonomischen Wánde des 18. und 19. Jahrhunderts. Red. Heinz Ischreyt. Köln—Wien, 1973. 142—196. Furet Frangois — Ozouf Jacques: Lire et écrire: 1' alphbétisation des Fran^ais de Calvin á Jules Ferry. Paris, 1977. I—

II. A Nyugat- és Észak-európai kutatásokról gazdag bibliográfiai adatokat is közöl Péter Bürke: Popular Culture in Early Modern Europe. Maurice Temple Smith Ltd, London, 1978. 2 Benda Kálmán: Az iskoláztatás és írástudás a dunántúli parasztság körében az 1770-es években. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 8. (Szerk. Kanyar József) Kaposvár, 1977. 123—133. Benda nem hangsúlyozta azt, hogy ő nem a dunántúli parasztság egészének, hanem csak az úrbéres parasztságnak az írástudását vizsgálta. Az úrbéres népesség az összlakosságnak kb. 6/10 részét tette ki. A kontraktualista mezővárosok, a nem úrbéres települések adatainak hiánya sötétebbé tette az összképet, bár lényegesen nem módosított volna azon. 3 Miskolczy Ambrus: Az írni tudás és a társadalmi rétegződés Erdélyben az 1820— 30-as években. In: Ráday Gyűjtemény Evkönyve II. 1981. Bp., 1982. 121—135. 4 Tóth István György: Iskolák és analfabéták a szentgotthárdi uradalom falvaiban. In: A felvilágosodás jegyében. Tanulmányok H. Balázs Éva 70. születésnapjára. Bp., 1985. 258—271. Uő.: írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jogügyleteiben a XVII—XVIII. században. Levéltári Közlemények LV (1984), 32— 48. Uő.: Jobbágyok, hajdúk, deákok. A körmendi uradalom társadalma a 17. században. (Értekezések a történeti tudományok köréből 115.) Bp., 1992. 117—179. 5 Hudi József: írni tudás Veszprém vármegyében a XIX. század közepén. In: A Dunántúl településtörténete VII. (Szerk. Somfai Balázs) Veszprém, 1989. 457—465. E vizsgálat kimutatta, hogy az 1770-es évek óta óriási fejlődés történt. Míg akkor a falvak közel 9/10-ében egyetlen elöljáró sem tudott írni, addig 1849-re megfordult az arány: csak 14 olyan község akadt (a községek 9,5%-a), amelyben egyetlen elöljáró sem írta alá a nevét. Egyébként pedig a falvak 36%-ában minden elöljáró tudott írni! 6 Agilisnek nevezték azt a jobbágyot, aki nemes lányt vett feleségül, illetve az ő leszármazottaikat. A házassággal a jobbágy — a leánynegyed kihasítása révén — nemes, vagyis adómentes föld birtokába jutott. Mivel csak személye után adózott, félnemes társadalmi helyzetbe jutott — az ún. szabadosok csoportjába. 7 Hudi József: Kisnemesi birtokforgalom a Káli-medence falvaiban (1800—1850). In: Kapcsolatok rendszere a Káli-medence falvaiban a 18. századtól a 20. századig. (Szerk. Lackovits Emőke) Veszprém, 1988. 19—45. Az 1830-as években a többségében nemesek lakta településeken (falvakban és falusias mezővárosokban) a férfiak 70, a nők 13%-a tudott írni. Az 1840-es években ez az arány 77:24-re emelkedett. Településenként azonban igen nagy volt a szóródás. 8 Veszprém Megyei Levéltár (VeML) V. 101. e. bb. Veszprém város feudális kori levéltára. A szabad királyi városi rangért folytatott küzdelem iratai (1746—1843). sz. n. Acta universa negotium eliberationis civitatis Weszprimiensis tangentia, 1815—1823. 9 Sajnos az összeírásban csak nevek és aláírások vannak, így a forrás szűkös információt ad. 10 Az összeírásban nem szerepelhetnek mindazok, akik nem tartoztak a városi magisztrátus joghatósága alá. Ezek: a nemesek, akik önálló községet alkottak, s a nemesi vármegye irányítása alatt álltak. V. ö. Hudi József: A veszprémi nemesi község önkormányzata a 18—19. században. Comitatus III. (1993), 10. sz. 61—65. Ide sorolhatók továbbá azok, akik közvetlenül uradalmi joghatóság alá tartoztak: a püspöki és káptalani uradalmi alkalmazottak. Nem foglalhatott állást e kérdés45