Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

és saját meggyőződésének megfelelően — az olasz—német orientáció elkötelezett híve volt, a külföldi kollégiumi rendszer bírálója —, a szabad (az ún. „kézi") ösztöndíjak támogatójaként többször is kísérletet tett a Római Magyar Intézet palotájának értékesítésére, és jóval szerényebb, kevesebb ösztöndíjassal, ám szerinte hatékonyabban működtethető kollégium megszerzésére; Ezirányú próbálkozásai rendre meghiúsultak, a harmincas évek közepétől pedig teljesen abbamaradtak. Sőt, Magyarország háborúba lépése után — a kulturális külpolitika kötelező haladási irányú zsákutcába kerülése következtében — ismét fejlesztette az Intézetet. Ügy tűnik, a (kül)politikai meggondolások a gazdaságossági szempontoknál is sokkal fontosabbak voltak. 4. Minden ellenvetés, a sokba kerülő külföldi „elitintézetekkel" szemben megnyilvánult ellenérzések dacára: az ösztöndíjasok névsorán, tudományos teljesítményén és későbbi életpályáján végigtekintve Róma vonatkozásában is igen komoly eredménnyel járt az állami ösztöndíj akció. A Rómában időzöttek többsége — mintegy kétharmada, háromnegyede — a negyvenes évek közepéig bekerült a magyar értelmiségi (művészeti, egyházi) elitbe, s gyakran — igaz, 1945-től, majd 1948-tól sokszor már a magyar emigrációban — még az ötvenes, hatvanas és hetvenes években is vezető szerepet játszott. 5. Éppen ezért igen szomorú, s óriási veszteségeket okozott, hogy 1945, de különösen 1948 után a klebelsbergi vagy akár a hómani elképzelésektől meglehetősen eltérő, sajátos, általában politikai szempontú kiválasztáson alapult a külföldi ösztöndíjasok kiküldése. Bár a régi kulturális intézményrendszer, s így a korábbi ösztöndíjrendszer számos eleme 1948/49-ig tovább élt, a politikai változások a kulturális szakigazgatást sem hagy(hat)ták érintetlenül. 1949-ben —hosszas vajúdás után — a külföldi magyar intézetek sorsa, legalábbis jó időre, megpecsételődött... JEGYZETEK 1 Ujváry Gábor: Tudományszervezés—történetkutatás—forráskritika. Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása = Levéltári Szemle 1994 3. sz. 2 Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kuno válogatott beszédei és írásai (1917—1932). Vál. az előszót és a jegyzeteket írta Glatz Ferenc (Bp. 1990.) A továbbiakban: TUDOMÁNY, 1990. 229. és 233—234. o. és Klebelsberg Kuno: A háború, utáni magyar tudománypolitika. In.: Magyarok a kultúráért (Szerk. Lukács György) (Bp. 1929.) 207. és 212. o. 3 Erről bővebben ld.: Ujváry Gábor: Magyar állami ösztöndíjasok külföldön 1887— 1944 = Levéltári Szemle, 1993 3. sz.; Vő: Tudományszervezés—történetkutatás— forráskritika. Klebelsberg Kuno és a bécsi Magyar Történeti Intézet megalapítása = Levéltári Szemle 1994,3. sz. 4 A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet első félévi működése = Századok 1917/6. sz. — József Ferenc főherceg: Megnyitó beszéd a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatótanácsának alakuló ülésén — Századok 1917/2—3. sz.; A konstantinápolyi magyar tudományos intézetnek szervezett szabályzata (Bp. 1916.); A magyar tudománypolitika alapvetése (Szerk.: Magyary Zoltán) (Bp. 1927.) 457. o. 5 Fraknói Vilmos: A vatikáni levéltár és a római magyar történeti intézet. In: A katolikus Magyarország (Bp. 1902.) 425—429. o. Vári Rezső: Történeti intézetek Rómában (Bp. 1916.) 45—52. o. Róbert Gragger: Ungarische Institute für Geschichtsforschung = Ungarische Jahrbücher 2. Bd. (Berlin—Leipzig, 1922.) 203—211., különösen 207—208. o. Fraknói lemondásáról: Századok 1912. 157—158. o. „Mivel egészségi állapotom és előrehaladott korom nem engedik, hogy Rómában tartózkodjam és az intézetet vezessem — írta —, ismételten megújított kísérleteim pedig, amelyek az intézet biztos és állandó megalapítását célozták, sikertelenek maradtak: azon fájdalmas kényszerűség előtt állok, hogy az intézet fenntartásáról le kell mondanom. Midőn 27