Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

Éber Antal —, de... a háború előtt is előfordult, hogy Magyarországon egyes emberek külföldi nyelveket megtanultak anélkül, hogy külföldi kollégiumok léteztek volna ... Mi külföldi kollégiumokat tartunk fenn, ahol..., groteszk tény, de most már más országok gyermekeit helyezzük el... Ügy látszik, a külföldön hotelipart fogunk a kollégiumok címe alatt folytatni", miközben itthon „a szerencsétlen tanítók éhínséget szenvednek... Tisztelt miniszter úr, ez nem kultúra, ez kultúraellenesség! Itt elköltöttek, elpazaroltak pénzt olyan kulturális intézményekre, amelyek nem állanak arányban az ország gazdasági erejével .. ,"

36 Semmiképpen sem könnyítette a külföldi magyar intézeteknek — elsősorban éppen a legtöbbet támadott rómainak — a fennmaradásért folytatott harcát, hogy Hóman Bálint, a két világháború közötti magyar kultúrpolitika Klebelsberg melletti meghatározó személyisége — 1932 októberétől pedig utóda — a „Gróf-tói igencsak eltérően ítélte meg az ösztöndíj akció hatékonyságát. „Kénytelen vagyok megemlíteni — jelentette ki a képviselőház 1933. május 3Ü-i ülésén a külföldi magyar intézetekre célozva —, hogy elvi tekintetben nem vagyok barátja a kollégiumi rendszernek. Ha rajtam állna: a szabad ösztöndíjak rendszere mellett döntenék,... mert én a nyelvkészség elsajátítása s az illető ország megismerése szempontjából fontosabbnak és helyesebbnek tartom a szabad ösztöndíjakat. Mivel azonban a kollégiumok már megvannak, ezidőszerint nem kívánok ennek az elvi álláspontomnak érvényt szerezni... Ma az az elvi álláspont, hogy a kollégiumokba csak végzett embereket, tudományos pályán és más pályán, pl. művészi pályán élő fiatalokat küldjünk ki, akik az illető nyelvet már tudják, és erről, mielőtt kimennek tanúságot is tesznek."

37 Hóman szavaiból kitűnt: nem pusztán a valóban szorító gazdasági helyzet hatására, hanem legalább olyan mértékben a külföldi magyar intézetek szerepének átértékelése, lefokozása miatt csökkent meglehetősen drasztikusan a harmincas évek elején a kollégiumok állami támogatása. Amíg csak a Történeti Intézet működött Rómában, évi 15 000 aranykoronát adtak kiadásai fedezésére. Ez az összeg a Római Magyar Intézet megnyitásával jelentősen megemelkedett: az 1927/28. évi állami költségvetésbe a Történeti Intézet 23 238 pengős támogatása meglett 1 200 000 pengőt állítottak be az Intézet kiépítésére, amelynek — immár a Történeti Intézettel összevont — működésére 1928/29-ben 80 000, 1929/30-ban 130 000, 1930/31-ben 118 000, 1931/32-ben 124 000 pengőt biztosítottak. Az utóbbi kiadást év közben a felére — 61 950 pengőre — redukálták, 1932/33-ban pedig — további erélyes beavatkozással — már csak 39 000 pengőt, ezt követően — szinte azonos nagyságrendben — 1933/ 34-ben 37 600, 1934/35-ben és 1935/36-ban 35 720, 1936/37-től 1938/39-ig 35 810 pengőt kapott az Intézet az állami költségvetésből. 1939/40-től áttértek a tárgyévre szóló költségvetésre. Ekkortól a külföldi intézetekre szánt összegek nem voltak egymástól elkülönítve, ennek ellenére — a háborús gazdasági viszonyok dacára, ám nyilvánvalóan az akkori politikai kényszerpálya következtében — bizonyosan jelentősen növekedtek a római Intézetre fordítható kiadások, hiszen az összes intézményre vonatkozó tétel 1939/40-ben 370 000 pengő (ez a költségvetés másfél évre szólt, tehát egy évre kivetítve 246 670 pengő — szemben az 1938/39. évi 176 100-zal), 1941-ben ugyanennyi (246 670), 1942-ben 290 670, 1943ban pedig már 330 670 pengő volt. A külföldi magyar intézetek közül — legalábbis amíg azok költségvetési adatai elválnak egymástól — mindvégig a római kapta a legnagyobb állami támogatást/

58 Valószínű, hogy az Intézet egyéb költségvetési tételekből is folyamatosan részesedett, hiszen a fennmaradt — sajnos csekély számú — akták tanúsága szerint a jóváhagyott költségvetés mindig magasabb volt az országgyűlés által elfogadottnál. így pl. 1928/29-re 130 000, 1929/30-ra („a költségvetési lehetőségek teljes megfeszítésével") 163 600, 1930/ 17