Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

ben lényegesen csökkent a külföldi magyar intézetek jelentősége. Alighogy beindult a Római Magyar Intézet működése, Miskolczy Gyula már 1930 decemberében arról panaszkodott, hogy a tudományos ösztöndíjasok nem a meghatározott program szerint dolgoznak, túlságosan széles körű tanulmányokat folytatnak. Ezért kérte, hogy az Akadémia a Történeti Intézet számára új munkaprogramot dolgozzon ki. (Ezt Csánki Dezső, Kollányi Ferenc és Áldásy Antal meg is tették.)

32 Hasonló kétségek egyébként ennél valamivel korábban is megfogalmazódtak, így pl. a — valószínűleg szintén Miskolczy által írott — 1930. augusztus 3-i jelentésben: „Az Intézet szellemi életét az 1929/30. tanulmányi évben még a tapogatózás, a teljes biztosság érzetének hiánya jellemezte. Eltekintve attól, hogy fiatal, másfél éves intézményről van szó, melynek az idegenben előbb meg kell találnia a méltó helyét, hiányzott egyrészt a világos célkitűzés, másrészről a munkatradíció, sőt, fontos munkaeszközök is. A legnagyobb nehézséget kétségkívül az olasz nyelv ismeretének hiánya okozta, s ez akadályozta meg a tagok nagyobb részét abban, hogy a római szellemi élettel közelebbi összeköttetésbe kerüljenek." Különösen a művész ösztöndíjasok „lemondó, kevéssel beérő szellemét" (!) „szerencsésen ellensúlyozta azonban egyes tudós-tagok törekvése megismerkedni a római nemzetközi, valamint olasz kulturális tényezőkkel és munkájuk eredményével; ezen a réven az intézet értékes összeköttetésekre tett szert, melyek munkáját a jövőben jelentékenyen megkönnyítik ... A pénzügyi nehézségek ezidén sem engedték meg még azt sem, hogy kutatásaik eredményét egy intézeti évkönyvben vagy kiadvány-sorozatban közöljék a tudományos világgá

1

.. E sajnálatos tény következménye, hogy a Történeti Intézet régibb tagjainak (Genthon István, Iványi Béla, Lukcsics Pál, Mihalik Sándor, Moravcsik Gyula, Nagy Lajos) értékes művei csak évek múltán, elszórtan tudtak napvilágot látni. Egy nagy lépés mégis történt a tudományos munka megkönnyítése felé: dr. Jajczay János tag, a Székesfővárosi Könyvtár tisztviselője, szakszerűen rendezte az intézet könyvtárát... Az elmúlt év tapasztalatai megmutatták azt is, hogy az Intézetnek szorosabban körülírt munkaprogramra van szüksége. Ügy a művészi, mint a tudományos munkánál a témák kiválasztásában és feldolgozásában bizonyos pazarló ötletszerűség volt észlelhető. A római környezet hosszú éveken bőven fog feldolgozásra csábító anyagot nyújtani, de végigtekintve az eddigi eredményeken megállapítható, hogy monumentális teljesítmény és az Intézet nagyvonalú elgondolásához méltó eredmény csak abban az esetben várható, ha a művész-tagok munkáját határozott irányvonalak szabják meg s a tudományos munka szigorúan előírt programhoz igazodik. Program és szorosabb összeköttetés a hazai szellemi élettel: ezek a jövő céltudatos és eredményes munkájának feltételei, melyek megvalósítása esetén a Római Intézet munkássága a magyar művészi és tudományos élet elmélyítésében és gazdagításában jelentékeny részt fog venni."

33 1931 őszétől pedig, „az ösztöndíjasok számának nagyarányú leszállítása következtében az a helyzet állott elő, hogy a külföldi Collegium Hungaricumok épületeiben a helyiségek egy része nélkülözhetővé vált". Ezért a Gyűjteményegyetem Tanácsa egyetértve az Ösztöndíjtanáccsal — arra kérte a kultuszminisztert, hogy a Falconieri-palota teljesen elkülöníthető első emeleti helyiségeit a vatikáni magyar követségnek adja bérbe. (A berlini és a bécsi magyar intézetek esetében alkalmazott eljárás, azaz a „megfelelően válogatott külföldi fizető tagok" befogadása Rómában — a ház adómentességének ezáltali elvesztése miatti félelemből — egyelőre kivitelezhetetlennek tűnt. 1932-től viszont „a súlyos gazdasági viszonyok ... arra kényszerítették az igazgatóságot, hogy a magyar ösztöndíjasok számának leszállítása következtében üresen maradt helyiségekbe külföldi fizető vendégeket fogadjon be".) A Collegiumokkal szembeni, egyre gyakrabban megnyilvánuló és mind hangosabbá váló bírálatokat figyelő