Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - MÉRLEG - Szerencsés Károly: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei. Bp., 1993 / 88–96. o.

Központi Bizottságában szinte egyöntetű volt a vélemény, hogy „el kell határolódnunk attól, hogy az MSZMP a vagyonáról elszámolni tartozik ..." (1381. o.) Végül egyre inkább az ún. nemzeti kerekasztal, vagy pontosabban háromoldalú tárgyalások kérdése lépett előtérbe. A beszámolókból kiderült, hogy az MSZMP tárgyalódelegációja a Szabad Demokraták Szövetségét és a FIDESZ-t olyan erőnek tartotta, amely a szocializmust történelmi tévedésnek minősítette, és radikális módon a rendszerváltozásért küzd. Ezt a nézetet egyértelműen szélsőségesnek nevezik. Kiderült az is, hogy az MSZMP-vel egyetlen ellenzéki szervezet sem kíván koalícióra lépni, mert az a nézet vált uralkodóvá, hogy „az MSZMP-vel koalícióra lépő erők szükség szerint fel fognak morzsolódni. (854. o.) Az is kiviláglik a dokumentumokból, hogy felmerült a megvalósulttól merőben eltérő megoldás is: „felvetődik annak a kérdése, hogy egy radikális változást alkalmazzunk a tárgyalási gyakorlatban, és egy vázolt felfogású és több kérdést tárgyaló nemzeti kerekasztal helyett ajánljuk fel a három történelmi pártnak a pártok közötti tárgyalást azokról a kérdésekről, amelyek a politikai átmenet szűkebben értelmezett kérdéseit foglalják magukba". (857. o.) Az 1956-ban már alkalmazott módszer annyiban változott volna, hogy az akkor partnernek látszó legerősebb ellenzéki szervezetet is be kívánták vonni a tárgyalásokba. A rendszerváltozást még 1989. június végén is elképzelhetetlennek tartják: „Azért akarunk modellt váltani, mert az MSZMP a demokratikus szocializmus meghirdetése mellett nem híve és nem lehet partner semmiféle rendszerváltásban. Azért váltunk és kell ezt a modellváltást elvégezni, hogy ez a rendszerváltás elkerülhető legyen." (1119. o.) A „modellváltás" homályos kifejezése valójában egy újabb reformot takar: „aki azt mondja, hogy ez a rendszer megreformálhatatlan, az nincs a mi pártunk talaján". (1124. o.) A szakadás egyre inkább két személy körül kialakuló táborok mentén volt tapasztalható. Szellemesen fogalmazták meg a Grósz—Pozsgay párbaj kimenetelét: „ezt a párbajt Grósz elvtárs elveszítette országos politikai szinten, Pozsgay elvtárs nem nyerte meg a párt berkeiben ..." (1187. o.) Időközben megismerkedhetünk Kádár János utolsó nyilvános beszédével, valamint a pártelnökségből történt felmentésének körülményeivel (5 ellenszavazat). Nyomon követhetjük a személyi változásokat, a Központi Bizottság kibővítésétől a Politikai Bizottság összetételének megváltozásáig, a Politikai Intéző Bizottság létrehozásáig, a pártelnöki tisztség újbóli betöltéséig és a négytagú elnökség felállításáig. Fontos utalásokat találhatunk Nagy Imre szovjetunióbeli tevékenységéről, megtudhatjuk, hogy Pozsgay Imre „A szocialista demokrácia és politikai rendszerünk továbbfejlesztésének néhány kérdése" című kandidátusi értekezése, amelyet 1969-ben írt, még húsz év múltán is zárolt anyag. Konstatálhatjuk, hogy az MSZMP vezetőinek birtokában volt Nagy Imre romániai fogságában írt naplója. Elsőkézből kaphatunk információkat az NDK-ból Magyarországra áramlott menekültek helyzetéről, sorsáról, a Prágában letartóztatott két FIDESZ-es elleni készülő koncepciós perről. Függelék, melléklet A két kötetben a jegyzőkönyveken kívül számos érdekes, sehol máshol nem olvasható dokumentum is található. Ezek leginkább tervezetek, melyeket írásban a Központi Bizottság elé terjesztettek. Összevetésük a későbbi hivatalos állásfoglalásokkal, törvényekkel stb. érdekes következtetésekre adhat alkalmat. Itt van az MSZMP KB állásfoglalása a politikai rendszer reformjának néhány 95