Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Garadnai Zoltán: A vállalati és önkormányzati levéltárosképzés Franciaországban, 1978–1992 / 69–78. o.

ket támasztják: a jelentkezőnek kötelezően történészi D. E. U. G. diplomával kell rendelkeznie,

8 ami a minimális feltételét jelenti a szakmai irányultságú specializációnak. A jelentkezéseket elbíráló tanárok a legjobb tanulók közül az egyetemi index és az önéletrajz alapján választják ki azt a tizenötöt, akik részt vehetnek ezen a képzésen. A magiszteri fokozaton az alábbiak a követelmények: a jelentkezőknek levéltárosi licenciátussal kell rendelkezniük, melyet a megfelelő szintű történészi-licenciátusi végzettség pótolhat, de ebben az esetben a jelentkezőnek a tanév elején olyan szemináriumon kell részt vennie, ahol a levéltárosi licenciátusi fokozathoz szükséges alapismereteket megszerzi. Tehát lehetőség van a máshol szerzett ismeretek szakmai átváltására. Természetesen azok a jelentkezők, akik már megszerezték a levéltárosi licenciátusi fokozatot, elsőbbséget élveznek, és ezt a képzési fokozatot is elsősorban nekik vezették be. Ahogy az előző fokozaton, itt is csak tizenöt jelentkező nyerhet felvételt. A D.E.S.S. fokozaton az alábbi követelményeknek kell megfelelni: a felvételi követelmények nagyon szigorúak, és csak húsz jelentkezőt vesznek fel évente. Természetesen a levéltárosi magiszteri végzettségű jelentkezők előnyt élveznek. Abban az esetben, ha a jelentkező közvetlenül ezt a képzési fokozatot akarja elkezdeni, szükséges számára, hogy az egyetemi tanulmányai megkezdése előtt szintrehozó szemináriumon, vagyis licenciátusi és magiszteri ismereteket adó kurzusokon vegyen részt. Ezen a szinten a történészi magiszteri végzettség az a minimum, amivel minden jelentkezőnek rendelkeznie kell. Mindenképpen szükséges vagy egy felsőfokú egyetemi végzettség, vagy olyan szakmai tapasztalat, amelyet a jelölt a levéltárosi és a dokumentalista munkában szerzett. Mindezeken kívül még az alábbiak számítanak a kiválasztásnál: nyelvismeret, publikációs tevékenység, a kulturális életben kifejtett tevékenység. A kilencvenes évek elején a három képzési szinten tanuló hallgatók száma az évi 35—50 fő között mozgott, és szerencsés módon a végett tanulók aránya évről évre növekszik, ami egyben azzal is magyarázható, hogy a szigorú felvételi követelmények teljesítői számíthatnak tanulmányaik sikeres elvégzésére.

9 Az oktatott tantárgyak 1976—2992 között 1976-ban az alábbi tantárgyakat tanították: 1. levéltártan 2. művelődéselmélet 3. újkori történelem 4. legújabbkori történelem 5. angol vagy német nyelv 6. dokumentalisztika és informatika 7. jogi ismeretek 8. francia és német paleográfia 9. latin Az elméleti tantárgyakat levéltárban végzett négyhónapos gyakorlati képzés egészítette ki.

10 A tanárok több mint a fele külsős volt, vagyis olyan szakemberek (levéltárosok, könyvtárosok, jogászok, közigazgatási vezetők), akik közvetlenül vettek részt a régió kulturális és gazdasági életének irányításában. Csak a történeti és nyelvi ismereteket tanították az egyetem munkatársai! Az alábbi történeti tantárgyakat oktatták: 1. általános történelem 2. történeti segédtudományok 3. paleográfia 7.2