Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

lát tágnak és díszesnek látta, de a valóságban paticsból készült alacsony, náddal és szalmával fedett épület volt, ahol eleinte csak elemi tárgyakat, kevéssel később a grammatika alsóbb osztályait tanították. Pontosan nem tudjuk, mikor, de nem sokkal az iskola elkészülte után a minoriták gr. Erdődy Gábor Antal egri püspök beleegyezésével és segítségével vásároltak egy házat, ahol grammatikát és, Bajay Amand szerint, szintaxist is

98 tanítottak. Meg kell említeni, hogy a minorita levéltári forrásra hivatkozó Bajay Amand itt a latin szöveg nem pontos fordítása alapján jutott erre a következtetésre, amit aztán Szendrei János is átvett tőle. Az eredeti szöveg „usque ad syntaxim"-át csak úgy fordíthatjuk, hogy „egészen a szintaxiáig", ami azt jelenti, hogy az iskolában a szintaxiát nem tanították." Állításunkat támasztja alá az is, hogy a szintaxia tanításáról csak 1747-től kezdődően van bejegyzésünk a Liber cathalogi studiosorum-ban, noha, amint tudjuk, bejegyzései már 1744-gyel kezdődnek.

100 Ilyen körülmények közt folyt a tanítás a minoriták iskolájában 1751-ig.

101 Az iskola épülete időközben annyira megrongálódott, hogy Ferenczy Tóbiás házfőnök mind 1743-ban, mind 1749-ben levélben fordult gr. Grassalkovics Antalhoz, a kincstár akkori elnökéhez, melyben leírta az iskola düledező állapotát, s kérte a rendház mellett fekvő telek részükre történő átadását, hogy ott új iskolát építhessen a rend. Noha gr. Grassalkovics Antal utasította a várost a kért telek átadására, ez mégsem történt meg, mert a város addig húzta az ügyet, míg a telek átadása elmaradt. Az új rendfőnök, Dudás Ince tovább kérvényezte a telek átadását, de csak 17511. június 26-án ért el ez ügyben sikert, amikor Ladányi Elek, a rend dékánja Maternyik Elekkel Pozsonyba ment, ahol ügyük támogatására ajánlólevelet kaptak, amivel Mária Teréziánál kieszközölték a kért telek elnyerését. A királynő a telek kijelölésével Rottenstein Ignác egri sótárnokot bízta meg, akit a rend kocsiján Dudás Ince 1751. augusztus 8-án Miskolcra hozatott. A város a rend részére a szentpéteri országúton jelölt ki két telket, amik közül az egyik kicsinek és túl vizenyősnek bizonyult, a másik pedig osztott volt. A rend ezért nem fogadta el a város által kijelölt telkeket, s mivel nem tudtak megegyezni, a telek kimérésére alakult bizottság dolgavégezetlenül feloszlott. Ezután a rend újra a kincstárhoz fordult. Erről 1751. szeptember 20-i dátummal a következő, Bajay Amand latin nyelvű közlésében ismert emlékeztető levél kelt, ami a következőképpen hangzik: „Alulírottak tanúsítjuk és közzé teszszük jelen levelünk rendjében minderikinek, akit illet, hogy nekünk Rottenstein Ignác, ő császári és királyi fensége sótárnoka a levélben megjelölt helyen, napon és évben átadta a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamara levelét a végett, hogy a tanítandó ifjúság részére építendő iskola telkének kimérése Miskolc mezőváros kebelén szükséges, alkalmas és elvégezendő ugyanezen Miskolc mezőváros magisztrátusa által, s amint az a legutóbb múlt augusztus 9-én a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamarának megíratott, azt már ki is hasították és a főtisztelendő páter minoritáknak át is adták, de az egyenesen e végett szerkesztett kamarai bizonyságlevélből, mely a mondott atyák, a mezőváros magisztrátusa, több nemes és a kamarai küldött jelenlétében annak kiemelésével készült, amint az a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamarának legutóbb is, augusztus 17-én jelentetett, mely szerint augusztus 9-én a városi magisztrátust a parancs végrehajtására utasíttatott, kitűnik, hogy mindennek ellenére a városi magisztrátus a telket ténylegesen ki nem hasította és át nem adta, noha itt és most a kamarai küldöttséggel egyetértésben a telket átadandónak jelentette ki. De most nekünk mindnyájunknak, akik kimentünk, a városi szenátus és a bíró megmutatták a kívánt iskolának szánt telket a kérelmező páter minoriták házának szomszédságában vivő országos királyi úton, 30