Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Zalai történeti tanulmányok 1994. Zalai gyűjtemény 35. Zalaegerszeg, 1994 / 95–98. o.

lepítéspolitikájának fölvázolásával, az 1720-as évek állapotrajzával kezdi. Településenként ismerteti több időmetszetben a fazekassággal foglalkozó családokat, azok vagyoni-adózási viszonyait. Piaci kapcsolataikra csak áttételesen következtet. Dolgozata második részében a föld- és szőlőműveléssel foglalkozó iparosok működésének szervezeti formáit (céhek, ipartársulatok) írja le a fellelt szórványadatok segítségével. Megállapítja, hogy Lendva környékén viszonylag későn szerveződtek céhek: először (1770 előtt) Dobronak mezővárosban, majd a többi fazekasközpontban (Zsitkócon, Filóczon, Kebelén). A helyi kisipar látványos hanyatlása az olcsóbb és tartósabb gyáripari termékek elterjedésével az 1840-es évektől következett be — a fazekasság a századfordulóra háziipari keretek közé szorult vissza. Szerencsés megoldásnak tekinthető, hogy a szerző a függelékben helységenként közzétette a fazekascsaládok adatait. A reformkori rovatoknál az adó összegénél figyelembe kellett volna venni, hogy ekkor 1 váltóforint 60 (és nem 100) váltókrajcárnak felelt meg. A kötetet két politikatörténeti tanulmány zárja. Vajda László a dualizmus időszakának legnagyobb belpolitikai válságának zalai eseményeit dolgozta fel. (Az 1905—6. évi vármegyei ellenállás Zalában.) A törvénytelennek tekintett Fejérváry-kormány megbuktatására az ország törvényhatóságainak többségében megszervezett nemzeti ellenállási mozgalmat Zalában is az agrárius érdekeltségű középbirtokos réteg irányította — ezt a szerző meggyőzően bizonyítja is az először 60, majd 80 tagú ún. Alkotmányvédő Bizottság összetételének elemzésével. A vármegyei és belügyminisztériumi levéltár dokumentumai, a Zala c. szabadelvű heti-, majd napilap közleményei segítségével a szerzőnek nem csupán az eseménytörténetet, hanem a mögötte meghúzódó érdekharcokat is érzékletesen sikerül bemutatnia. Az alapképlet már az alkotmány védő mozgalom kezdetén világos: kellő anyagi háttér nélkül az egyesült ellenzék csak ideig-óráig állhat ellen a kormány terrorjának. Zala Vármegye tisztikara, az utolsók között, éppen akkor hódolt be a kiküldött királyi biztosnak, amikor a kormányzat és az egyesült ellenzék vezérkara békealkut kötött. A döntő pillanatban csupán egyetlen tisztviselő volt, aki az engedelmességet megtagadta. A behódolok élén Csertán Károly, az egykori kormánybiztos fia állt. A nemzeti ellenállás hulláma megtört az egzisztenciális érdekek sziklaszirtjén. Vonyó József a Gömbös-féle kormánypárt történetét kutatva, a mellékesen összegyűjtött adatok alapján elemzi a Meskó-féle szélsőjobboldali párt szervezésének kezdeti időszakát. (Meskó pártja Zalában, Adatok a nyilasok Zala megyei szerepéről és társadalmi bázisáról.) Meskó Zoltán 1932-ben alapította meg a Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspártot, amely a következő évben kezdett szervezkedni Zala megyében. Az 1935. évi országgyűlési választások során — egyes szakírók állításával szemben — nem szerzett mandátumot, de a szavazás statisztikai vizsgálata szerint jelentős tömegbázisra sikerült szert tennie. A párt értelmiségi, birtokos képviselői nem elhanyagolható arányban jelen voltak a községi elöljáróságban és képviselőtestületben (27 községben), és ők adták a törvényhatósági bizottság tagjainak egynegyedét, a póttagok 17%-át. A jelenség okait kutatva a szerző módszertanilag is tanulságos kísérletet tesz a párt társadalmi bázisának meghatározására, a regionális jellegzetességek kimutatására (a baranyai, Fejér és Zala megyei viszonyok összehasonlításával). A Zalai Gyűjtemények történeti tanulmányokat felsorakoztató kötete a benne olvasható írások viszonylag egyenletes színvonalával, igényes nyomdai kivitelével, német nyelvű rezüméivel a megye határán kívül is bizton számíthat a történeti érdeklődésű olvasók figyelmére. Hudi József 98