Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - KILÁTÓ - Kovách Géza: A Szilágy vármegyei levéltárak kalandos útja a II. világháború után / 82–88. o.

mesék, másik felét polgárok töltötték be, s a főbíró is egyik évben nemes, a másik évben polgár volt.

10 A levéltári anyag harmadik kötege különböző számlákból áll: a város által felvett kölcsönök törlesztéseiről, bérletek kifizetéséről stb. Továbbá szerződések találhatók még benne. Egy újabb köteg a XVIII. század második és a XIX. század első feléből tartalmaz számos iratot. Tartalma vegyes: a főkormányszéki gyűlésre szóló meghívások, 30 különböző hivatalos levél az 1754— 1770, 40 másik levél az 1771—1780, 43 levél az 1781—1787, újabb 78 levél az 1788—1801, s 64 levél az 1801—1820 közötti évekből. Ezeken kívül fellelhető benne egy katonai szabályzat 1759. november 1-jei keltezéssel és további 157 különböző körirat az 1856—1882 közötti évekből. Gazdaságtörténeti szempontból természetesen a legértékesebbek a különféle összeírások, jegyzőkönyvek, jelentések a XVIII. századból és a XIX. század elejéről, melynek tanulmányozása során képet alkothatunk a város gazdasági és társadalmi fejlődéséről. Említsük meg ezek közül az 1741—1744 közötti összeírást az utcákról, kocsmákról, mészárszékekről, valamint a város dézsmából és regálé jogokból származó jövedelmeiről. Egy 1751-es összeírás a város nem úrbéres lakosságát sorolja fel. Egyéb összeírások (1756, 1766, 1772, 1787, 1793, 1795) szintén a város gazdasági életére vonatkoznak. Egyéb, 1782—1834 közötti összeírások a város határában lévő urbariális és allodiális földekre vonatkoznak. Az 1824—1834 közötti évekből származó iratköteg úgyszintén gazdasági vonatkozású anyagot tartalmaz: leltárakat, elszámolásokat, adóösszeírásokat. Ezek közül 42 összeírás vonatkozik a város dézsmából származó jövedelmeire (búza-, alakor-, tengeri-, kender-, szőlő-, borsó-, lencse-, bárány-, kecske-, sertés- és méhkaskilenced stb.) Ezekből elég tiszta kép kerekedik ki a város földművelő lakosságára vonatkozólag. Két táblázat (1799—1822), úgynevezett limitatio, az országos és heti vásárok, továbbá a mészárszékek és kocsmák ármegállapításairól intézkedik, és képet nyújt a város lakosságának mindennapi életéről. Ugyanilyen jellegű az úgynevezett „Sárga könyv", mely a város vezetőinek, tanácsosainak nevét, továbbá a városi tanács rendtartását s egyes rendeleteit tartalmazza. Egy 1751ből származó kötött könyv ugyancsak jelentéseket, míg egy másik a XIX. század elejéről, s valamivel későbbi három másik a felsőbb hatóságok rendeleteit összegzi. 25 irat a lakosság különböző szempontú összeírását tartalmazza. A városnak 1848-ban körülbelül 5000 lakosa volt. A kiegyezésig terjedő időszakból 22 köteg Összeírás maradt fenn, utcák szerint, továbbá gazdasági jellegű kimutatások, árvaszéki számadások, végrendeletek, hagyatékok. 1868-ban Zilah a rendezett tanácsú város statútumát nyerte el. A város közigazgatási átszervezésének megfelelően levéltárát is gondosabban és szakszerűbben vezették, így ez az anyag sokkal gazdagabb és rendezettebb. A polgári anyakönyvek 1896-tól kezdve maradtak meg. 3. Jóllehet a levéltári törvény értelmében 1958-ban az egyházaknak is az állami levéltárban kellett anyakönyveiket s egyéb levéltári anyagukat elhelyezniük, Zilahon helyhiány miatt ez az anyag akkor még a két magyar egyháznál maradt letétben, magánszemélyeknek azonban kutatási engedélyt az állami levéltártól kellett kérniük. Az 1949-es felmérés alkalmával a két magyar egyház levéltári anyaga a következőkből állott: — A református anyaszentegyház levéltára 1757-től kezdődően 280 köteg iratból, illetve regiszterből állott. Az anyakönyveket 1757-től kezdve vezették. Az anyakönyvek mellett figyelmet érdemel a „kalandos" társulatok utcák sze85