Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - KILÁTÓ - Kovách Géza: A Szilágy vármegyei levéltárak kalandos útja a II. világháború után / 82–88. o.

tettségéről, és a központi levéltári igazgatóságon keresztül felvette a kapcsolatot a Román Tudományos Akadémiával, amelynek kolozsvári fiókjánál C. Daicovociu akadémikus vette át a vezetést, valamint Jakó Zsigmond professzorral, ki akkor az Erdélyi Múzeum levéltárának rendezését is irányította. Hármójuk erőfeszítésének eredményeként 1950 nyarán egy munkacsoport szállt ki Zilahra a pusztulásnak kitett anyag megmentése érdekében. E csoportban Jakó Zsigmond vezetése mellett részt vett Dani János, az Erdélyi Múzeum levéltárosa, Szőcs Gyula, akkor végzett fiatal történelemtanár, a kolozsvári levéltári fiók két munkatársa, valamint e sorok írója. A mentés szűkös anyagi fedezete miatt csak a körülbelül 1820-ig terjedő anyagot sikerült a kolozsvári állami levéltárba beszállítani (három, egyenként háromtonnás tehergépkocsival és egy kisebb tehervagonnal), ahol az anyag szakszerű rendezésére nem került sor. Egyes állagokat, elsősorban a XVIII. századi összeírásokat, a kutatók rendelkezésére bocsátották, s ennek néhány kisebb tanulmány közlése lett az eredménye.

3 1968-ban, az újabb közigazgatási rendezés alkalmával újjáalakították Szilágy vármegyét, amely azonban területileg nem fedte az egykorit, amennyiben a tasnádi járás Szatmár megyéhez, a szilágycsehi járás északi része pedig Máramaros megyéhez került. Ugyanakkor Szilágy megyéhez csatolták az egykori Szolnok-Dob oka megye nyugati részét s néhány volt Kolozs megyei falut. Az il950-es évek végén az új levéltári törvény értelmében újjászervezték a zilahi közigazgatási levéltárat, egyelőre a kolozsvári fiók kirendeltségeként. Visszaköltöztették régi helyére, és hosszas válogatás után sor került az 1820 utáni anyag rendezésére. Az 1968-ban létrehozott új Szilágy vármegye levéltára önálló státust nyert, mint az Állami Levéltár Szilágy Vármegyei Fiókja. Űj épületet emeltek számára, majd a megyei vezetőség szorgalmazására a levéltár engedélyt kapott a Kolozsvárra került egykori Szilágy vármegyei levéltár Zilahra történő viszszaszállítására. Tudomásunk szerint mindez folyamatban van. A sok herce-hurca miatt azonban a nagy mennyiségű iratanyag a korábbinál is rendezetlenebb állapotba került, ezáltal tudományos kutatásra egyelőre alkalmatlan. 2. Ugyancsak 1949-ben tekintettük meg Zilah város levéltárát is. Ez az anyag két részre bontható: a) az 1867 előtti anyag — kötegszerű lajstromozatlan oklevelek, kimutatások, összeírások, b) az 1867 utáni közigazgatási anyag, szakszerűen rendezett állapotban. Az 1867 előtti anyagról Kosáry Domokos még azt a tájékoztatást kapta, hogy elégett/

1 Ez nem felel meg a valóságnak, mert 1949-ben hosszas keresgélés után előkerült a tűzoltó szerszámok között, papírkötegekbe kötözve, ép állapotban. 1950-ben, zilahi kiszállásunk alkalmával az akkori jó szándékú, de hozzá nem értő polgármester — úgymond — a Bolyai Egyetemnek ajándékozta. A megyei anyaggal együtt ez is a kolozsvári állami levéltárba került. Ebben az anyagban több kutató is végzett kutatást, és ily módon szerzett tudomást 1972-ben az akkori zilahi pártvezetőség Mátyás király 1473-as adományleveléről, amelyben évi 3 vásár tartására biztosított jogot a király a mezővárosnak. Az akkori múltat dicsőítő légkörben, újabb beruházásokat remélve, a megyei pártvezetőség színpompás 500 éves évfordulót szervezett, melyre természetesen meghívták N. Ceausescu államelnököt is. Ez alkalomból tudományos ülésszakot szerveztek, melyre személyesen is meghívást kaptam azzal a feladattal, hogy ismertessem a város középkori levéltárát. Űjból sor került tehát a Kolozsvárt őrzött anyag átnézésére. A román nyelven elkészült ismertetés a Zilahon akkor kiadott füzetben meg is jelent.

5 83