Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Lenkefi Ferenc: Francia hadifoglyok Magyarországon, 1793–1795 / 35–49. o.

(a bázeli különbéke, 1795. április 5.) hatására erősödő s gazdasági okokból is indokolt törekvést, hogy a formálisan hadat viselő felek felvessék a fogolycserék kérdését. Az 1795—96. évi fogolycserék Wallis altábornagy 1795. április 9-én tudatta a budai vezénylővel, hogy a Nassau-Dietz-ben működő fogolycsere-bizottság részéről Zebro alezredes megtette az előkészületeket a kétoldalú fogolycserékre.

51 A Haditanács ügyvezetője április 25-én már az akció keretébe bevonható nem harcoló kategóriába tartozó csoportokat is felsorolta. Ide tartoztak a hadsereg jogi, hivatali, pénzügyi, egészségügyi, élelmezési és ellátó személyzete, a szállítmányozók, mesteremberek, tábori lelkészek, zenészek, munkára kirendeltek stb. őket minden helyszínen külön nyilvántartásba kellett venni.

52 A szabadlábra helyezések a túloldalon már május elején elkezdődtek, ezzel szemben a császári-királyi hatóságok ténykedése pusztán technikai, de bürokratikus akadályok miatt is (a visszaszállítást legalább olyan nehéz volt megoldani, mint a foglyok idehozatalát), meglehetősen vontatottan haladt. Az 1795. év júliusára a tárgyalások eredményeképpen a kicserélendők kategóriáit kibővítették a rokkantak és a szolgálatra alkalmatlanok csoportjaival.

53 A szabadulók körébe a folyamatos egyeztetések eredményeképpen egész alakulatokat, ill. helyőrségeket is bevontak, mint Condé, ül. császári-királyi oldalról Ypern védőit.

54 A tisztek cseréje egyre inkább függetlenedett a kategorizálástól, vagyis név szerinti keresőlisták köröztetésével paritásra, ill. az előzetesen megállapított keretszámok betartására törekedtek. Az ő esetükben a meglévő bizalmatlanság jegyében a becsületszóra elengedés igen ritka volt. A francia fogolycsere-bizottság részéről a Bázelben működő Bacher ügyvivő az egyensúly megtartása érdekében javasolta, hogy vegyék figyelembe azt a sajátosságot, hogy míg francia oldalról több tiszt, császári oldalról több közkatona esett fogságba.

55 Wallis augusztus 29~i parancsában az eddigi részleges cserék mellett a teljes körű cserék lehetőségére utalt, hiszen az eddigi lépések is ebbe az irányba mutattak.

56 A fennakadások ellenére augusztus folyamán a visszaszállítások tömegessé váltak. A Rajna-vidékre szánt foglyok közül a Magyarországról érkezők, akiket Pozsonyban gyűjtöttek össze, Alsó-Ausztria, valamint Cseh- és Morvaország érintésével Günzburgon, az osztrák területekről indulók Tirolon keresztül érhették el az átadóállomást, a Strasbourg melletti Kehit.

57 A Bánátból és Szlavóniából érkező foglyokat Vas vármegyén és Stájerországon át irányították. A későbbiekben, a Basel melletti Lörrach kijelölése után a transzportok zöme Elő-Ausztrián és Svábországon keresztül vonult.

58 Az aggasztó technikai és egészségügyi nehézségek ellenére egyre gördülékenyebb hazaszállításokat a Haditanács december 15-i parancsa állította le.

59 Igen valószínű, hogy ezt a tél szigorodása, s nem politikai okok váltották ki, hiszen a kényszerpihenő után Wallis már 1796. február 18-án elrendelte a fogoly közlegények és altisztek útnak indítását oly módon, hogy őket a hadszíntérre induló pótlegénységgel együtt kellett Belső-Ausztriába továbbkísérni, majd onnan a kicserélési pontokra.

60 A Haditanács április 26-án már a közfoglyok valóban ismét realizálódó cseréit nyugtázta, de a betegek nagy száma s a fenyegető elhullásveszély miatt csak teljesen felépült katonák elindítását engedélyezte.

61 A budai főhadparancsnok május 25-én javasolta, hogy a még az országban 46