Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Molnár András: "A kormányt hatalmának visszaélésével vádolom!": Batthyány Lajos gróf az 1839/40-es országgyűlésen / 3–22. o.

tartotta első országgyűlési felszólalását az 1839. június 20-i főrendi ülésen maga Batthyány Lajos is. „Minthogy lehetetlen a kormány e tettét sérelemnek nem mondhatni", a rendek feliratának pártolására szólította fel a felsőtáblát. 65 A július 24-i főrendi ülésen bővebben is előadta indokait. Az 1790:13. tc-re hivatkozva támogatta a rendek indítványát, mondván, hogy „a megjelenhetés és szabad szóllás gyökerében lévén megsértve". Batthyány szerint a rendek csu­pán az ország és a kormány között meggyengült bizalom helyreállítását kíván­ják, „ha tehát a kormány a bizodalom gyümölcsét szedni akarja, azt ne a hata­lom parancsa által igyekezzék elérni, mert azt tartom, bármi erős legyen a kor­mány, nem elég erős lehet arra, hogy a nemzet bizodalmát nélkülözhesse". Bat­thyány végezetül kijelentette, hogy „mindaddig, míg a kormány részéről a lé­pések oly szellemben tétetnek, miszerint minden Isten adta lépés új aggodal­mat szül, kénytelen vagyok a rendek izenete mellett szavazni". 66 Ugyané kérdés újabb, 1839. augusztus 26-i főrendi tárgyalása során Bat­thyány a rendek üzenetében a konzervatívok által megtámadott „szabadelvű­séget" vette védelmébe. „Arra kívánom figyelmeztetni a főrendeket — mondta ekkor — hogy ugyanazon liberalismus, melynek népszerű törvényjavaslatai nemrég mint lázítók félrevettettek, most ugyanazon liberalismus eddigi rágal­mazóit meghazudtolva, és antianarchiai irányát bebizonyítva, a veszélyeztetett aristocratiának két legdrágább jogát, tudniillik a szabad választást és szabad szólást mindenek előtt védi, s azért védi, mert azokban látja minden lehető nemzeti haladásnak és javításnak egyetlenegy biztos és törvényes kútfejét. Ezen liberalismusban ismerte el már régen a physicai erő ellenfelét, mert övé a szel­lemi hatalom, és ha mindég csak a jelent szemei előtt tartó aristocratiánk rö­vidlátása engedte is ókor magát ellene használtatni, s bármi mérgesen támadja is meg azt ama párt, mely saját osztályának érdekét félreértve, magát egészen idegen tervek kivívására szenteli, — dőreség volna mégis azt hinni, hogy a nép nem ismeri barátait. Még akkor is, ha ellenségének bőrét ruházzák reá, jól tudja azt a nép, hol létez a liberalismus" — ostorozta Batthyány a mágnáso­kat. 67 Az 1839. szeptember 9-i főrendi ülésen a Ráday-ügyben ismét felszólalt Bat­thyány, és a kémjelentések szerint „frázisokkal teli beszéddel akart csillogni". Valóban, Batthyány ezen a napon minden korábbi felszólalásánál bővebb és alaposabb beszédet tartott. Batthyány szerint az országgyűlésre nézve a nemzet és az uralkodó kötelességei kölcsönösek, a király tehát, anélkül, hogy ő maga ne teljesítené a feltételeket, nem kívánhatja a nemzettől az egyoldalú behódo­lást („nem kívánhatja előadásainak tárgyaltatását mindaddig, míg e tárgyalta­tásnak lényeges feltételei nem lesznek teljesítve"). „Égbekiáltó igazságtalanság lenne, ha a kormány, anélkül, hogy a kölcsönös kívánatokat" mindenek előtt teljesülni engedné, önkényesen azt állítaná, hogy a nemzet teljesítse kötelessé­gét. A „kölcsönösség elve minden alkotmányos országban megállapított dolog (mert ez teszi az absolut s nem absolut uralkodás közti különbséget)". Számos törvény bizonyítja Magyarországra nézve is a kölcsönösséget, sőt „a magyar tanácsnokok felelősségét, s a király és kormány közti különbséget". 68 A Ráday-ügyet több hónapos meddő huzavona után, Ráday visszaléptetésé­vel ugyan maga az ellenzék vette le a napirendről, ez azonban korántsem je­lentette az eddigi taktika teljes feladását. Ekkor került előtérbe a törvénytele­nül perbefogott és elítélt Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos és az országgyűlési ifjak ügye; és ezek kapcsán általában a szólásszabadság kérdése. Batthyány már két, szeptember 21-i és szeptember 23-i rövid hozzászólásában is a rendek ellenzéki szellemű feliratait támogatta, 69 majd a november 4-i főrendi ülésén hosszú, alapos beszédben ítélte el a kormány törvénytelen eljárásait. A kémje­15

Next

/
Thumbnails
Contents