Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Ódor Imre: A "hivatali elit" Baranya vármegyében, 1711–1813 / 21–34. o.

előbb esküdt, majd szolgabíró (1750—58), végül három cikluson (1758, 1761, 1769) át a baranyavári járás főszolgabírói tisztét viselte. Hosszú tisztviselési idővel, fokozatos hivatali emelkedéssel, „hagyományos törvényhatósági karrier volt az övé". A sok fáradozással járó hivatalok közül a főszolgabírói a legtöbb esetben a megyei köznemesség pályaívének végpontját is jelentette. E posztot baranyai viszonylatban a leghosszabb ideig az előbb baranyavári (1736—1747), majd a pécsi főszolgabírói tisztet (1747'—1773) haláláig betöltő Koller Mihály viselte. A legfényesebb hivatali karrierek egyikét Baranya vármegyében a Kajdacsy család tagjai futották be. Az 1730-as évek közepén Sopron megyéből Baranyába települt család presztízsét jelzi, hogy az 1736-os tisztújítás alkalmával Kajdacsy Zsigmondot rögtön főszolgabíróvá választották, 1742-től pedig már a táblabírák sorában foglal helyet. Hamarosan — felesége révén — a megye birtokosainak sorába lép, s ezzel a család tekintélye tovább gyarapodik. Fiai a tradicionális hivatali pályán ígéretesen haladnak előre. Antal 1773-ban — a szamárlétrát kiiktatva — elnyeri a hegyháti főszolgabíróságot, 1777-től pedig a mohácsi főbíró tisztét viseli. 1780-ban főjegyzővé, 1790-ben — közfelkiáltással — Baranya megye alispánjává választják. Több mint két évtizeden át, egészen haláláig (1811. július 19.) közmegelégedésre látja el hivatalát. (Fivérét, Ferencet a 80-as években Tolnában választották alispánná.) Fia, Antal II. (1780—1830) hivatali pályáját 1801ben szolgabíróként kezdi, s 1813-ban már a megye másodalispánja, majd országgyűlési követ (1825—27, 1830), egészen tragikus hirtelenséggel bekövetkező haláláig. Kajdacsy Antal III. pályáját a siklósi járás esküdtjeként (1829—31) kezdi, 1832-től országgyűlési követ, szentlőrinci főszolgabíró (1836-tól), majd 1840-től a megye főjegyzője.

23 E klasszikusnak tekinthető családi karrier a maga kiteljesedett formájában különleges színfoltnak számít Baranyában. Jellegzetesen baranyai hivatali karrier(ek)nek a 18. század közepén alispáni székbe jutó armalista családok (Friebaisz, Hersching, Hojcsy) látványos pályáját tartjuk.4 A Pozsony megyei eredetű Friebaisz Antal János 1714-ben a pellérdi (Passardi) uradalom prefektusaként tűnik fel Baranyában. 1716-tól a vármegye szolgálatába lép, s a főadószedői tisztet látja el 1723-ig. Fia, Ádám 1736-tól a megye aljegyzője, akit 1712-ben birtokos jelölttársai (Horváth Dániel, Bana János, Lengyel Gáspár) ellenében alispánná választanak, és 8 éven át viseli e méltóságot. Az alispáni széket az 1750. évi restauráció során — bár a pályázók között szerepel — nem tudja megtartani, s rövid táblabíráskodásával véget is ér a Fiebaisz család közszereplése a megyében. Utódja, Hersching János Arnold is előbb uradalmi szolgálatban állt, 1722ben esküdtté (máj. 23.), 1734-ben (okt. 13.) adószedővé választották. Ez utóbbi hivatalt 1750-ig viselte, amikor is elnyerte az alispáni tisztet, melytől csak halála fosztotta meg (1760. március 27.). Fiai közül János, József és Ignác megyei tisztviselő lett, míg Zsigmond és Dániel az egyházi pályát választotta, s szinte kivétel nélkül jelentős tisztségekig jutottak. Dániel nyitrai prépost kanonokként hunyt el 1796-ban, Zsigmond pedig a madocsai apát címét szerezte meg. József 1757-től a vármegye esküdtje, majd 1780-tól a pécsi járás szolgabírája, s a 90-es évektől táblabíró. Hersching János ügyvédként indul, majd 1790-től 1802-ig a Hegyháti járás főszolgabírója. Hersching Ignác pedig 1803-tól a megye számvevőjének tisztét tölti be, több mint egy évtizeden át. János fiai közül Dániel és Kázmér nagyszombati tanulmányaik, végeztével a katonai pályára lépett. Előbbi a bécsi nemesi testőrségbe nyer felvételt, utóbbi, mint kadét kezdi meg szolgálatát a Jellasich gyalogezredben. 27