Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Diószegi István: Közjogi kérdések a közös minisztertanács előtt, 1883–1895 / 3–20. o.
A beszállásolási törvény értelmezése A közös ügyek részkérdéseit szabályozó törvények általában hosszas vita után jöttek létre. A nézeteltéréseket az egyeztetések során kiküszöbölték, így a végrehajtás és az alkalmazás során többnyire nem merültek fel problémák. A közös hadsereg és a honvédség beszállásolásáról szóló, még 1879-ben keletkezett törvény 58 ebben a tekintetben kivétel volt, és igencsak sok munkát adott a közös minisztertanácsnak. Hogy magyar és osztrák részről eltérő módon értelmezik a beszállásolási törvény bizonyos paragrafusait, először az 1889. április 30-án tartott közös minisztertanácson derült ki. 59 A közös hadügyminiszter ezen az ülésen tájékoztatást adott arról, hogy az 1888 folyamán foganatosított galíciai csapatáthelyezések következtében túllépte a költségvetési előirányzatot, mert az áthelyezések miatt soronkívüli baraképítés vált szükségessé. A magyar miniszterelnök nem vitatta a költségvetési túllépés jogosságát, de feltette a kérdést, hogy vajon indokolt-e, hogy a baraképítést a közös költségvetésből finanszírozzák, és az nem inkább az illető országrészt terheli. A saját maga által feltett kérdésre nem adott egyértelmű választ, de azt leszögezte, hogy a beszállásolási törvény értelmében a przemysli hadtestparancsnokság épületének létrehozása semmiképp nem történhet a közös költségvetés terhére. Az osztrák pénzügyminiszter felolvasta a beszállásolási törvény vonatkozó paragrafusát, és azt úgy értelmezte, hogy az igenis lehetőséget ad a szóbanforgó épület építésének finanszírozására. Miután a magyar miniszterelnök újra elzárkózott 00 , az osztrák pénzügyminiszter a következő ülésen szót emelt az ellen, hogy a tervezett budapesti helyőrségi kórház részére a közös költségvetés terhére vásároljanak telket, mert mint mondotta, a beszállásolási törvény ezt sem teszi lehetővé. A magyar miniszter tiltakozott ugyan a przemysli hadtestparancsnokság és a pesti kórház junktiumba állítása ellen, de nem tehetett mást, mint, hogy hozzájárult mindkét költségvetési tétel törléséhez. 61 A nézeteltérés kiküszöbölése céljából a magyar kormány 1889. június 7-i ülésén megbízást adott a honvédelmi miniszternek, hogy terjesszen elő szakvéleményt a szóban forgó ügyben. 62 A magyar honvédelmi miniszter korrekt módon és részrehajlás nélkül járt el. Az 1890. február 22-én tartott minisztertanács elé terjesztett szakvéleményében megállapította, hogy sem a beszállásolási törvény, sem pedig annak végrehajtási utasítása nem tartalmaz egyértelmű állásfoglalást a vitatott kérdés eldöntésére. Az eddig követett gyakorlatból kiindulva megállapította, hogy a hadtestparancsnoksági épület megépítése a közös költségvetés terhére történhet, a tiszti lakok építésének költségeit viszont az illető országrésznek kell viselnie. A budapesti helyőrségi kórház építési telkének megvásárlása a honvédelmi miniszternek a törvény szövegére alapozott szakvéleménye szerint ugyancsak a közös költségvetés terhére történhet. 63 Ez a kompromisszumra hajló álláspont azonban osztrák részről nem talált elfogadásra, és a vitatott tételt: a przemysli hadtestparancsnokság építését és a pesti helyőrségi kórház telekvásárlását a közös minisztertanácson az 1891-es költségvetésből is törölték. 64 Ugyanez még két alkalommal megismétlődött. Az 1891.. szeptember 21-i tanácskozáson az uralkodó kérdésére Steinbach osztrák pénzügyminiszter azt a tájékoztatást adta, hogy a két kormány közötti megállapodás a közeljövőben kilátásban van 65 , de a következő évben tartott ülésen még mindig csak a két költségvetési tétel törlésénél tartottak. 66 Időközben a vitatott kérdéstől függetlenül a beszállásolási törvény módosításának szükségessége is felmerült. A magyar kormány ugyanis költségvetési szempontból hátrányosnak tartotta, hogy az egyes községek lakbérosztályokba sorolása ötévenként történik, és hosszabb időtartam megállapítását vélte n
