Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Szijj Jolán: 75 éves a Hadtörténelmi Levéltár / 54–61. o.

lapodtak meg, hogy azok közös szellemi tulajdont képeznek és Bécsben marad­nak. Ehhez az iratanyaghoz a magyar kormány az osztrák szövetségi kormány hozzájárulásával megfelelő számú megbízottat rendelt ki. Ennek megfelelően az­óta is működik Bécsben az állami levéltárban is és a katonai levéltárban is ma­gyar levéltári kirendeltség. A Kriegsarchiv-ban dolgozó (kezdetben nagy létszámú) munkacsoportnak köszönhetően a 20-as, 30-as években jelentős gyűjtemények, önálló fondók irat­anyaga került haza. Külön említést érdemelnek az átadott, illetve lemásolt tér­képek. A Kriegsarchiv világhírű topográfiai gyűjteménnyel rendelkezett, már a XVIII. századtól rendszeresen gyűjtötték, másolták és gondosan őrizték a régi térképeket. Törvény intézkedett arról, hogy a hadsereg birtokában lévő térké­pek, tervrajzok és országleírások a levéltárba kerüljenek — köztük természe­tesen a Magyarországra vonatkozó katonai felvételek is. Így tehát a badeni egyezmény értelmében ezek átadása, illetve lemásolása is megtörtént. Bécsből kb. ötvenezer térkép került a Hadtörténelmi Levéltár őrizetébe, amely állo­mány az évtizedek során beszolgáltatások, ajándékozások, vásárlások útján a négyszeresévé növekedett. Emellett a térképtár nagyon gazdag helyzettérkép­gyűjteménnyel (zömük I. világháborús) rendelkezik. Gyűjteményében megta­lálhatók az európai országok különböző korokból származó, különböző kiadású, részletes helyszínrajzi térképei, országleírásai. A levéltárba bekerült iratok számbavétele, nyilvántartása és rendszerezése komoly feladatot jelentett az intézménynek, s mindenképpen dicséretes, amit e téren — elsősorban a levéltári segédszemélyzet kifejtett. A levéltári rendezés, segédletkészítés terén már közel sem volt ilyen jó a helyzet (legfőbb probléma a hibás rendezési koncepció volt, pl. a provenientia „felrúgása", az eredeti re­gisztratúrák kronologikus vagy tematikus szempontú szétbontása). Mindezek el­lenére a levéltár vezetősége vállalni tudta, hogy 1924-ben kilépjen a nyilvános­ság elé: megjelent A M. kir. Hadtörténelmi Levéltár 1924. évi évkönyve, amely tájékoztatást adott a levéltár megalakulásáról, szervezetéről és az őrzésében lévő iratanyagról. Ezt követően még néhány éven át jelent meg évkönyv, amely az elvégzett munkákról, az anyaggyarapodásról részletesen tájékoztatott. (Az in­tézmény mindezek mellett jelentős közhivatali feladatokat is ellátott.) Az intézmény hivatali elhelyezése a megalakulás után az Országos Levéltár még teljesen el nem készült új épületének — Bécsi kapu tér 4. sz. — III. eme­letén történt, majd hamarosan a II. emeletet is birtokukba vették. Az elhelye­zés már ekkor is szűkös volt, és a hamarosan beérkező nagy mennyiségű levél­tári és múzeumi anyag indokolttá tette az elhelyezés megoldását. A honvédelmi miniszter 1921 elején a múzeum számára kiutalta az Üllői úti Mária Terézia laktanya egy részét, ahova az átköltözés a nyár folyamán meg is történt. A mú­zeum 1929-ben került végleges helyére, amikor felköltözött a várbeli Nádor­laktanyába, ahol 1937. március 15-én nyílt meg első kiállítása. A levéltár szá­mára új otthon csak a második világháború után adódott, akkor szintén a Ná­dor-laktanya épületébe költözött a levéltári gyűjtemény. 5 A második világháború a levéltár életében is tragikus időszak volt. A levél­tárat részben evakuálták, és az elszállított értékes iratanyag legnagyobb része elpusztult. Budapest ostromakor az Országos Levéltár épülete súlyos sérülése­ket szenvedett, romok alá került a Hadtörténelmi Levéltár raktárainak egy ré­sze is. A háború utáni történetünk első ével a romok eltakarításával, az iratanyag ismételt összegyűjtésével teltek. Hadimúzeum és Levéltár néven indult új élet­nek az intézmény, de csak rövid ideig — 1945. április 24-től május 15-ig műkö­dött így. Ezt követően a Szövetséges Ellenőrző Bizottság csak a múzeum műkö­déséhez járult hozzá, így a levéltár a Honvédelmi Minisztérium osztályaként 56

Next

/
Thumbnails
Contents