Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 1. szám - Dóka Klára: A katolikus egyházi levéltárak segédletei és azok továbbfejlesztésének lehetősége / 47–53. o.

sen összefoglaló jellegűek voltak a 11 pontos alapleltárak, hiszen a kis terjedelmű egységeknél folyton ismételni kellett volna. Nem volt egyértelmű a csomó jegyzékek készítésére vonatkozó utasítás sem. Nemcsak az újabb iratok helyenkénti rendezetlensége okozott gondot, hanem az is, hogy az évek során a közlevéltárakétól eltérő tárolási módok is kialakultak. Így problematikus volt például, hogy a csomózás nélküli, szekrénypolcokon tartott iratok esetében vagy a nagyméretű laduláknál mit tekintsenek raktári egységnek. Az ötpontos alapleltárak időtálló segédleteknek bizonyultak, annak ellenére, hogy nem voltak egységesek. A tagolást, felépítést illetően a legegyenletesebb az Esztergomi Prímási Levéltár dokumentációja, mely az egyes sorozatokat tekinti kiindulásnak. A leltárlapok elkészültek az egyházkormányzati, és az itt világinak nevezett gazdasági levéltárról is. A leírások szabatosak, elegendő információt adnak a kutatók számára. 11 pontos alapleltár e gyűjteményhői a Levéltárak Országos Központjához nem került, viszont a Főkáptalani Levéltárnak csak ilyen nyilvántartásai vannak meg. A Prímási Levéltár említett alapleltárait 1951—1954 között zömmel Niklay Péter és Zákonyi Mihály állították össze, akik más egyházi gyűjteményekben is segítséget nyújtottak a leltározásnál. Az előírásoknak megfelelően — főként a 18—19. század vonatkozásában — igyekeztek a kutatás szempontjait érvényesíteni. Így az iratanyag leírásánál egyes fontosnak tartott, előre meghatározott témákat kiemeltek (pl. a birtokon dolgozó parasztság helyzete, a jobbágyfelszabadítás kérdései, természeti csapások, országos eseményekkel kapcsolatos helyi adatok stb.). A munka értékét a levéltári vezetés már az 1950-es évek második felében felismerte. Figyelembe véve, hogy a Prímási Levéltár országosan is az egyik legfontosabb irategyüttes, kísérlet történt az elkészült segédlet hasznosítására, és annak alapján 1964-ben „Ütmutató"

9 jelent meg. Szerzője, Bónis György törekedett az alapleltárak adatainak egységesítésére, a kutatók szempontjainak minél jobb kielégítésével. A sajátos segédletben, melyhez hasonló nincs egyetlen levéltárban sem, az iratanyag raktári egységenkénti leírása csak összefoglalóan szerepel, de a leírás így is jól használható. Csak sajnálhatjuk, hogy a prímási gazdasági levéltár „Űtmutató"-ja már nem készült el. Az 1950-es években a Váci Püspöki Levéltárban az említett ötpontos alapleltárt sajátos módon állították össze. Petróczy Sándor munkája nyomán

10 a 310 fm iratanyaghoz 192 alapleltár áll rendelkezésre. A leltárlapok itt kútfőként (!) készültek, ami igen gazdag tartalmi kifejtésre ad lehetőséget. Jellemző, hogy a leírások terjedelme közel 600 sűrűn telegépelt oldalt tesz ki. E levéltárról is készült 11 pontos alapleltár, mely azonban az iratokat már összevontan tartalmazza. A Szombathelyi Püspöki Levéltárban a leltárlapokat sorozatokhoz szerkesztették meg, azonban a jobb tagolás érdekében azok leíró részeiben csomójegyzék-szerű összeállítások szerepelnek. Részletesek a hivataltörténeti bevezetők, ahol nemcsak általános leírások olvashatók, hanem a szervezeti felépítésre, egyházi vezetőkre vonatkozó adatok is. E leltárak közel állnak a korszerű szintetikus segédletekhez.

11 Ismét más megoldást választottak a Győri Püspöki Levéltár első alapleltárai esetében, melyek szintén igen sok információt tartalmaznak. Ezek állagonként készültek, és így a 438 fm iratanyaghoz 23 leltár áll rendelkezésre. Némelyik terjedelme a 10—11 oldalt is meghaladja, és az ún. 11 pontos alapleltár is ezek rendszeréből indult ki. A győri püspökség e segédletét később Búzás József továbbfejlesztette. Elsősorban a leltár második pontját, az iratanyag leírását bővítette ki, nem egy49