Levéltári Szemle, 44. (1994)

Levéltári Szemle, 44. (1994) 4. szám - Szekeres József: Ort János (1914–1993) / 108–110. o.

Munkatársaival együtt megkezdte a levéltár többszörösére duzzadt iratainak rendezését és segédletekkel való ellátását. 1951-ben a Levéltárak Országos Központja (LOK) Pest megye levéltárának igazgatójává nevezte ki, majd 1952. július l-jétől csoportvezetői besorolásban a Budapesti 1. számú Állami (a volt Fővárosi) Levéltárba helyezték át. 1957 márciusától 1959 februárjáig e levéltár megbízott igazgatója, majd 1959-től igazgatóhelyettese. 1964-től 1969-ig és 1970—1974-ig osztályvezetője; közben 1969— 1970 között újból megbízott igazgató. 1974-ben a Fővárosi Levéltár akkori vezetője, a régi szaklevéltárosi gárda lecserélésének hibás elgondolása jegyében, nyugállományba helyezte. Ort János fővárosi levéltári munkássága Budapest 1873—1950 közötti forrásanyagának rendezésére és kiadványleltározasára irányult. 1959-ben — jelen sorok írójával együtt — közzétett „Budapest főváros törvényhatósági és tanácsköztársasági szerveinek levéltára" (Bp. 1959. 323. o.) című kiadványa mindmáig használt levéltári segédlet. 1965-ben jelentette meg a Színháztörténeti Intézet „A Fővárosi Levéltár színháztörténeti forrásai 1873—1944." (Bp. 1965. 122. o.) című munkáját. Elsőként tárta fel és tette közzé az 1918—1919. évi forradalmi időszak Budapest városigazgatására kiadott rendelkezéseit. Levéltárelméleti kutatásainak tárgyát képezte az iratok forrásértékének megállapítására szolgáló alapelvek és követelmények összegezése. Folytatója és továbbvivője volt a fővárosi levéltárban még az 1930-as években megkezdett iratselejtezések elméleti és gyakorlati tapasztalatainak összegezésére irányuló vizsgálatoknak. Ez irányú publikációit a Levéltári Híradó, majd a Levéltári Szemle évfolyamaiban tette közzé. Több éven át vezette a LOK módszertani kollégiuma iratselejtezési szakbizottságát is. Fővárosi levéltárigazgatói megbízásai közül az 1957—'1959. évek közötti tevékenysége emelkedett ki. Az 1956. évi forradalmat követő megtorlások során több munkatársával kapcsolatban is felvetődött az „ellenforradalmi tevékenység" vádja. Ort János e nehéz hónapokban mindenkiért kiállt, mindenkit, még a munkatársak hozzátartozóit is igyekezett megvédeni. Hosszú és szívós tárgyalások során, humánus és mérsékelt magatartásával elérte, hogy komolyabb büntetésben senki sem részesült. Ezekben az években több, állását vesztett értelmiségit is alkalmazott a levéltárban s az ő általa teremtett emberi légkör biztosította a levéltárba „száműzött" történészeknek, mint többek között Bácskai Verának és Bónis Györgynek, hogy folytathatták tudományos munkásságukat. 1955-től tagja volt a Közalkalmazottak Szakszervezete Elnöksége mellett működő levéltáros bizottságnak, amely az általános érdekvédelem mellett a szakma egészét érintő számos, pozitív állásfoglalásával igyekezett javítani a levéltárügy elhanyagolt viszonyain. Több ízben a levéltári szakszervezeti munkában is vezető tisztségekbe választották meg. 1969—1970. évi levéltárigazgatói működése folyamán sikeres előkészítő tárgyalássorozatot folytatott az akkori Fővárosi Tanács vezetőivel a levéltár 1944 óta fennálló kényszerű és káros bazilikái pinceraktárának felszámolásáról, új levéltárépület szerzéséről. Nem kis érdeme volt abban, hogy az 1970-es évektől számos tanácsi határozat született a levéltár helyzetének javítására. Közigazgatástörténeti kutatásainak eredményeit a fővárosegyesítés centenáriumára megjelentetett Budapest Lexikonban (Bp. 1973. 1223. o.) tehette közzé, mint a közigazgatási és várospolitikai címszavak egyik szerzője s a témakör szakszerkesztője. Nyugállományba helyezését követően még jó néhány éven át dolgozott egyes levéltárakban és kutatási témákon. Később egészségi állapotának romlása miatt csak módjával folytathatta a főváros igazgatás-történetének kutatását és 109